Mikor Liviu Dragnea összetákolta kormányát, már lehetett látni, sokkal fontosabb volt bizalmi emberei pozícióba helyezése, mint a szakértelem. Feltétlen hívei kerültek funkcióba, azok, akik a párton belül is erősíthetik, akik esetében nem fenyegeti a veszély, hogy önjáróvá válnak és letérnek a kijelölt útról. Az első áldozat Florin Iordache igazságügyi miniszter volt, ki, hogy mentse bölcs vezérét a börtöntől, kidolgozta a híres-hírhedt büntetőtörvénykönyv-módosításokat. Majd elvitte az emiatt kirobbant balhét is. Alig csitultak az indulatok – úgy tűnik, a szociáldemokraták átköltöztették a parlamentbe a korruptak mentességét biztosító törvények kidolgozásával megbízott osztagokat –, megérkeztek az első gazdasági adatok, és kiderült: szépek ugyan a Dragneaék által megálmodott ígéretek, de aligha megvalósíthatóak: a költségvetési bevételek nemhogy a tervezettnél, de a tavalyinál is kisebbek, és már nemcsak a hazai szakemberek vészmadárkodnak, de az Európai Bizottság is figyelmeztetéseket küld. Ilyen előzmények után állt elő múlt vasárnap a munkaügyi miniszter, a híres-hírhedt, polgármesterből tárcavezetővé előléptetett Lia Olguţa Vasilescu, és bejelentette, júliustól megkétszerezik a 4000 lejnél kevesebbet kereső közalkalmazottak fizetését. Butaság? Ravaszság? – nem tudni, mi állt e nyilatkozat mögött, és haloványra sikeredett a botrány robbanása utáni mosakodása is: félreértették, nem ezt mondta, minden a kormányprogram szerint történik, négy év alatt nőnek a bérek 56 százalékkal. S két nap múlva, hogy mentse adakozó jó tündér imidzsét, vakációs jegyet és ebédpénzt ígért az állami alkalmazottaknak. Honnan, miből – ez már nem az ő gondja.
Kitett magáért az elmúlt héten az egészségügyi miniszter is. Az ugyancsak kétes hírű Florian Bodog előbb a leukémiás beteg gyermekeket érintő gyógyszerhiány miatt mosta igencsak arrogánsan kezeit – miért engem kérdeznek, nemcsak Iaşi-ban, de az egész országban nincsenek ilyen gyógyszerek –, majd a már határokon is átterjedt kanyarójárvány felelősségét hárította nagyvonalúan a „nomád lakosságra”. Mit tehetne ő, hisz csak egy miniszter...
Csak két példa az elmúlt hétről, két miniszter, aki bizonyította, nem lenne mit keresnie az ország vezetésében.
Úgy tűnik, Liviu Dragneának nemcsak a közelgő bírósági ítélet miatt kell aggódnia, és nemcsak a pártján belüli bírálatok erősödnek, szaporodnak, de mintha már saját emberei is ellene dolgoznának. Visszaüthet teljhatalma, és akár bele is bukhat. Sem érte, sem kormányáért nem lenne nagy kár.