Most, legutóbb a szocialisták szenátusi vezére, Șerban Nicolae próbálkozott – mint kezdő betörő a bejárati ajtóval – egy újabb közkegyelmi javaslattal. A szenátor úr hívő ember lehet, és mint olyan, megbocsátó lélek, ezért sok bűnös bűnözőnek megkegyelmezne. A tízparancsolat hetedik pontja egyszerűen kimondja: Ne lopj! Azt igen, azt még lehet büntetni. De olyasmit, hogy korrupció, megvesztegetés, hatalommal való visszaélés, pénzmosás, adócsalás, még csak meg sem említ a tízparancsolat. Akik ilyesmit követtek el, azokat közkegyelemben kellene részesíteni. A javaslat ráadásul csak a hivatalos közlönyben való megjelenéstől számított harminc nap után lép érvénybe, és az addig elkövetett tettekre érvényes. Az az előnye, hogy ha egy bűnözni szándékozó meglátja, akkor egy hónapig, amíg hatályba lép, bátran elköveti ezeket a cselekményeket, utána törvényszerűen felmentik. Micsoda lehetőség! Hány embert lehet ez alatt megvesztegetni, mennyi hivatali visszaélést elkövetni, mennyi pénzt  elsikkasztani és patyolattisztára mosni! Sajnos, a javaslattal még saját pártvezére sem ért egyet, nemhogy a bűnüldözők. De még semmi sincs veszve, mert a jogászok ugyan visszautasították, de a szenátus még nem. Így van halovány remény, hogy törvényesítsék. Aztán a törvény, az törvény, amit be kell tartani, mint ahogy ez kiderült Gyulafehérváron is, ahol most a törvényszék felmentett 27, hivatali visszaéléssel gyanúsított vádlottat, akik potom 11 millió euró kárt okoztak, mert törvénytelenül intéztek és hagytak jóvá vissza nem téríthető hiteleket. Mivel a büntető törvénykönyvben ilyen bűncselekmény tételesen nem szerepel, felmentették őket. „Szerencsére” tizenheten – csak úgy mellékesen – okirat-hamisítást is elkövettek, így a bank ezeket beperelve loholhat pénze után, amelynek, úgy néz ki, bottal ütheti nyomát. Kormányunk oda jut, hogy a kormánypártok választási ígéreteit sem tudja megvalósítani a sok gáncsoskodás miatt. Itt van munkaügyi miniszterünk, Lia Olguța Vasilescu esete is, aki pár napja jóhiszeműen megígérte, hogy a négyezer lej alatti fizetéseket megduplázza, a nagyobbakat meg 45 százalékkal megemeli. Ahelyett, hogy hagyták volna neki, mindenki nekitámadt, és szegény Olgica azóta is magyarázza, hogy mindez csak 2020-ig, és lépcsőzetesen valósul meg. A nagy alkalmat most elszalasztjuk, aztán később ki tudja, lesz-e pénz rá? A szenátus is dolgozott, és eldöntötte, hogy megszavazza egy jó régi törvény (1999/188-as) nagyszerű módosítását, amely szerint „idegi túlterheléssel és stresszel járó munkájuk után az alapfizetésük ötven százalékával egyenlő pótlékot kapnak a köztisztviselők”. Mintha látnám, míg a döntő fórum, a képviselőház elé kerül az ügy, még valakik ezt is képesek lesznek megfúrni. Pedig ha átmegy, akkor én is egy újabb módosító javaslattal jönnék. Ugyanis nagy stresszel és idegi megterheléssel járó értesítést kaptam, miszerint ugyan nem nőttek a helyi adók nálunk, mégis majdnem háromszorosát kell fizetnem a tavalyi telekadómnak, bár előttünk a járda olyan megtört, mint én az értesítés kézhezvétele után. Mikor esik az eső, a víz az útról befolyik udvaromra, és a városban bevezetett parkolási rend miatt a parkoló autók és nagy forgalom  következtében utcánkban maholnap nem lehet közlekedni.
Ezért nem megérdemelnék én is némi stresszpótlékot?