Bodor Pál 1930-ban született Budapesten. Szülei Temesváron éltek, édesanyja, Bodor Klára csak szülni ment fel Budapestre. Hatéves volt, amikor Temesváron beíratták a román elemibe. 1946-ban Gaudeamus címmel magyar nyelvű lapot indított. 1948-ban érettségizett, felvették a bukaresti egyetem filozófia–lélektan szakára, és ugyanekkor az Előre című lap munkatársa is lett. Átiratkozott a kolozsvári Bolyai Egyetemre, szintén filozófia–lélektan szakra, és a kolozsvári Igazság című lapnál kezdett dolgozni. 1951-ben átkerült az Utunkhoz, ahol 1967-ig dolgozott. Ebben az időben a Gaál Gábor Irodalmi Kör vezetőjeként fontos szerepet játszott a második Forrás-nemzedék kibontakozásában. 1967-től Bukarestben az Irodalmi Könyvkiadó nemzetiségi szerkesztőjeként, 1969-től a Kriterion Könyvkiadó magyar szerkesztőségének vezetőjeként dolgozott.
1970–1979 között a Román Rádió és Televízió nemzetiségi műsorainak főszerkesztője volt, nevéhez fűződött a TV magyar adása sajátos műfajainak kialakítása. 1979-ben, miután bebizonyosodott, hogy figyelik és lehallgatják, lemondott, s ezután az Előre című napilaphoz helyezték át azzal a megkötéssel: a nemzetiségi kérdésről nem írhat.
1983-ban Magyarországra telepedett. A Magyar Nemzetnél Diurnus írói álnéven kezdte közölni jegyzeteit, a napi történésekre, aktuálpolitikai jelenségekre reflektáló glosszáit. Bodor Pál 1991-től a Népszabadságnál folytatta publicisztikai tevékenységét, ugyanebben az évben a MÚOSZ elnöke is lett 1993-as lemondásáig. Az Európai Újságírók Szövetsége magyar tagozatának elnöke, 1998-tól tiszteletbeli elnöke lett. A kíváncsiság mestersége címmel tankönyv szerepét is betöltő esszékötetet írt az újságírásról.
Írói munkásságát a sokműfajúság jellemzi. Egyéni műfajt teremtett a „lírai röplapoknak” nevezett glosszáival, a mindennapok gondjairól, jelenségeiről szóló lírával átszőtt miniatűr történeteivel (Két arasszal az ég alatt, 1961; Monológ zárójelben, 1971). Sajátos „intarzia-kötete” a saját és mások verseiből, azaz műfordításokból, parafrázisokból, lírai és prózai kommentárokból álló Add magad hozzá a világhoz (1975) című könyve. Költeményei az Égetett agyag (1963) és A meztelen lány (1969) című kötetekben jelentek meg. Regényeiben (A lány, aki nincs; Kék folt; Apám könyve; Svájci villa) a magyar kisebbségi, illetve nemzetiségi sors kérdései foglalkoztatják. Műfordítóként is jelentős szerepe volt.

(A Cultura Magazin nyomán)