Kevés olyan művészt adott Székelyföld, akik világhírnévre tettek szert, megvalósították az amerikai álmot is, művészetük megítélése mégis ellentmondásos. A Csíkszeredában született, Magyarországon művésszé érett, Kanadát és az Amerikai Egyesült Államokat meghódító Szász Endre most, egy kiállítás erejéig, újra hazatért.
Akik bár csak néhány grafikáját, illusztrációját látták valaha is Szász Endrének, azok mind művészetének hatása alá kerültek – nem csoda hát, hogy a székelyföldi múzeumvezetők, tudomást szerezvén arról, hogy a miskolci Herman Ottó Múzeum őrzi a művész hagyatékának jelentős részét, székelyföldi vándorkiállítást kértek alkotásaiból – ennek egyik állomása Sepsiszentgyörgy, ahol a Székely Nemzeti Múzeumban tegnap délután nyílhatott meg Szász Endre sajátos világát bemutató tárlat, mondta el a megnyitón Vargha Mihály házigazda múzeumigazgató. A miskolci múzeumot annak vezetője, dr. Pusztai Tamás mutatta be az eseményre összegyűlt közönségnek, Szász Endréről és művészetéről Pirint Andrea művészettörténész, a kiállítás kurátora beszélt. Ismertette: a magyarországi közgondolkodásban Szászt kivételes karriert befutó művészként tartják számon, ami nem csoda, hisz már fiatalon elismert, Munkácsy-díjjal kitüntetett művész volt, aztán 1970-ben nekiindult a nagyvilágnak, saját erejéből és tehetségével hatalmas sikereket ért el Kanadában, az Egyesült Államokban. Képei olyan összegekért keltek el, amilyeneket akkoriban elképzelni sem lehetett, vagyonra tett szert, fényűző életet élt: megvalósította az amerikai álmot a szocializmus idején. A siker, a pénz, a csillogás fontos része volt életének, de mindez olyan, mint a virágok, a levelek: díszítik a fát, de a fa a fontosabb, fogalmazott Pirint Andrea. Szász Endre kivételes személyiség volt, megrögzött híve a szabálytalan megoldásoknak, emiatt munkásságát elismerés és kritika egyaránt övezte. Művészetének szakmai megítélése mindmáig ellentmondásos, bár tehetségét soha senki nem vitatták, és a közönség mindig szerette – mondta a művészettörténész. Művészetének arculata már pályakezdőként kialakult, szürrealisztikus képi világát gyermekkorától magában hordta: művészetének tiszta forrása itt, Székelyföldön csörgedezik. Székely származását sokszor és büszkén hangoztatta, nemcsak fantasztikus, lidércek és démonok lakta álomvilágát, képzettársításra való képességét eredeztette szülőföldjéről, de a közösségi összetartozás tettekre sarkalló érzését és a technikai találékonyságot is. Az útravaló, amit Székelyföldről magával vitt, egész pályáját meghatározta – állapította meg Pirint Andrea.
