Rég nem tapasztalt lelkesedéssel, a falurésszé leértékelt Eresztevény apraja-nagyjának részvételével zajlott az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékünnepsége az immár hagyományossá vált forgatókönyv szerint: a Maksa központjából indult lovas-gyalogos felvonulás Gábor Áron síremlékénél találkozott a környékről odagyűltekkel, a koszorúzást követően az elhagyott, kicsiny iskola udvarán tartva megemlékezést.
Legszentebb, legigazabb, legszebb ünnepünk március 15.: tükrözi magyarságunk lényegét, a szabadságszeretetet – mondotta ünnepi beszédében Deszke János, a község polgármestere. Kiemelte: a ’48-as bátrak nagy utat jártak be, nekik – Gábor Áronnak, Kossuthnak, az eltemetett hős székelyeknek, akik nem adták meg magukat, inkább elhulltak, mint a szálfák – köszönhető, hogy itt lehetünk, élvezhetjük a tavaszi megújulást. Adósságunkat ’48 hőseivel szemben életünkkel róhatjuk le, hogy ne legyen hiábavaló akkori szent áldozatuk – fogalmazott a polgármester. Fejér László Ödön felső-háromszéki szenátor szintén a ’48-as örökség továbbvitelének fontosságáról szólt, de figyelmeztetett is: a magyar ember türelme véges, amikor veszélyeztetve érzi javait, jogait.
Az ünnepség a maksai Orbán Balázs Általános Iskola diákjainak 1848. március 15-ét megidéző műsorával folytatódott, a történelmi események felelevenítésébe beleszőtt Gábor Áron rézágyúja oly elemi erővel csengett a gyerekek előadásában, ami csak megerősíthette a résztvevőkben a magyarság jövőjébe vetett hitet – erre még ráerősített a kézdivásárhelyi Nagy Mózes-gimnázium diákjainak előadása, közbeékelve Nánia Hilda valóságos színpadra kívánkozó szavalatával, illetve a lécfalvi iskolások néptáncelőadása. Györgyi Zsolt maksai lelkipásztor áldását követően a rétyi Kováts András Ifjúsági Fúvószenekar kíséretében a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével zárult a kis közösség felemelő ünnepe.
