A visegrádi négyek, a szlovákok, a lengyelek, a magyarok és a csehek rájöttek, hogy népüket is csak másodosztályú fogyasztónak nézik, és a náluk forgalomba hozott termékek, élelmiszerek gyengébb minőségűek, mint az említett sebességmániás országokban azonos néven forgalmazottak. A visegrádi négyekhez csatlakozott Bulgária, és nálunk is elkezdték tanulmányozni az áruba bocsátott javak minőségét. A vizsgálatok szerint úgy néz ki, csakis mi vagyunk a hibásak, mert nálunk nem a minőség számít egy termék megvásárlásánál, hanem az ár. A szakemberek is megmondták: mi nem a drágább és jó minőségű terméket, hanem az olcsóbbat választjuk, amely olyan-amilyen. Aztán ugyebár – olcsó húsnak híg a leve alapon – ne legyenek nagy igényeink! Nem kellene-e kevés pénzért sokat és ráadásul még minőségit is kapnunk? Nem tudni, az ipari cikkekkel mi a helyzet, mert azokra jótállás van, és így esetleg nem éri meg rossz minőségűt eladni a gyanútlan vevőnek, mert ha elromlik, esetleg még vissza is viheti a kedves vagy elkedvetlenedett vásárló, de az élelmiszert, ha már egyszer megette, azt már nem. Persze mi, vevők képesek lennénk elvárni, hogy olcsón sokat és jót kapjunk pénzünkért, ami ugyebár lehetetlen. Bár a régi dohányosok esküsznek arra, hogy valamikor a szentgyörgyi füstszűrő nélküli Carpaţi cigarettát, bár 2,50-ért vesztegették, míg egy csomag Kentet feketén a tízszereséért, 25 lejért, mégis kitűnő minőségűnek tetszett, és pont olyan jól lehetett köhögni tőle, mint a Kenttől. Ez utóbbit csak megvesztegetési célból ajándékozták körbe, és igen kevesen szívták. Aztán az olcsó szivarok eltűntek, és most már csak jó drágát, de szintén jó ártalmasat lehet kapni. Az olcsó élelmiszerek is sokszor egészségtelenek, sok zsiradékot, cukrot vagy édesítőszert, tartósítót és más vegyszereket tartalmaznak. Végül is az egészségügy és a gyógyszeripar számára ez nem nagy baj, hiszen ha azok idővel mindenféle betegségeket okoznak, akkor hosszú távon kezelni is kell a betegeket. Patikaszerekből is az olcsóbbat vesszük, amelyikben aztán természetesen kevesebb hatóanyag van. Az élelmiszereknél se várja senki, hogy valami olcsó, finom és ráadásul még egészséges is legyen. Ha például egy kiló virsli ára a szupermarketben egy kiló színhús árának csak töredéke, akkor ne várjuk el, hogy abban csak hús legyen, mert akkor drágább lenne, mint maga az alapanyag. Persze szeretnénk, ha fél áron kapnánk húsból készült virslit. De a forgalmazó tudja, hogy drágállnánk a jó minőségűt, ezért olcsót rendel. A gyártó annak rendje s módja szerint potom pénzért virslinek tűnő terméket szállít, amely jól néz ki, szépen meg van festve, hússzagúra illatosítva, és olcsó. Ízfokozóval ízesítik, így esetleg ízletes is lehet, és sokáig eláll, mert meg van tömve tartósítószerrel. De az előállító becsületes is, hiszen feltünteti a címkén: nyomokban húst is tartalmaz! Bizonyságul árorientáltságunkra, nemrég Brăilán egy Lidl szupermarketben egy csomag (tíz karika) budipapírt 7,62 lej helyett 4,49-ért árusítottak, amiért a vevők közelharcot vívtak, mindenki vitt, amennyit tudott. Amikor a kitett mennyiség elfogyott, nem várták meg, míg újra feltöltik a polcokat, hanem bementek a raktárba és (ön)kiszolgálták magukat. Bizonyosan senki nem nézte a termék címkéjét, és akkor is elvitték volna, ha azt írja rajta, hogy nem használható rendeltetésének megfelelően, vagy használat közben kilyukad. Ennél már csak az olcsóbb, amikor nemzeti ünnepeken ingyen töltött káposztát vagy kolbászos paszulyt, vízkeresztkor szenteltvizet osztogatnak, és olyankor néha még tömegverekedés is kitör.
Ki foglalkozik ilyenkor azok minőségével, amikor ingyen adják?