Alig két és fél hónappal a hatalom átvétele után szaporodnak a jelzések, hogy az ország költségvetésének sehogy sem éri a széle a hosszát. Az Európai Bizottság után a Nemzetközi Valutaalap is figyelmeztetett: a fizetés- és nyugdíjemeléseknek, az adócsökkentéseknek, no meg a beruházások visszaszorításának köszönhetően a hiány elérheti a 3,7 százalékot is, ez pedig jóval nagyobb a tervezett és megengedett 3 százaléknál. Egyre óvatosabbá válnak a miniszterek is. Sevil Shhai­deh, a fejlesztési tárca vezetője például hárított, amikor egy találkozón a polgármesterek az EU-s pályázatokhoz kértek önrész-finanszírozási segítséget: nincs pénz, elérték az idei adósságplafont. A pénzügyminiszter megvillantott egy halvány reménysugárt, hogy igyekeznek megoldást keresni, de későbbi nyilatkozata, miszerint, ha meghaladnák a kitűzött hiánycélt, visszavágnak a beruházásokból, tovább erősítették a benyomást: baj van. Pedig igen jelentős bevételi forrásként szerepelnek az idei büdzsében az EU-s források, és még egyetlen lejnyit sem sikerült lehívni, önrész nélkül pedig, amelyet az önkormányzatoknak nincs, ahonnan előteremteniük, sok esély a következő hónapokban sem mutatkozik.
Sokan kongatták a vészharangot, hogy a fogyasztásra alapozott gazdasági növekedés nem fenntartható. Újabb és újabb statisztikák jelennek meg, amelyek azt igazolják: a béremelések okán piacra került pénztöbblet nem a helyi vállalkozókat gazdagítja. Tavaly például jelentősen több élelmiszert hoztunk be külföldről, mint azelőtt bármikor, és e téren a deficit hatszorosa volt az egy évvel korábbinak. Csökkentek az év eleji adóbevételek, máris kevesebb folyt be az államkasszába a tervezettnél, s a béremelések láncreakciója is beindult, sorra vonulnak utcára a követelőzők, többet akarnak a rendőrök, bírósági írnokok, szinte naponta jelentkezik egy újabb szakmai kategória, amely kevesli a nagy adakozásban neki jutó részt. A politikusok nagyvonalúsága sem lankad, hamarosan megszavazzák azt a törvényt, amely 30 százalékkal emeli a helyi választottak fizetését. Illő hálásnak lenniük, meg hát mégsem kereshet egy tanácselnök vagy egy polgármester kevesebbet, mint valamelyik iroda vagy intézmény vezetője.
Liviu Dragnea, a felelősséghárítás nagymestere pedig köszöni, jól van. Időnként megró egy-egy aggódó minisztert: tessék pontszerűen követni a kormányprogramot, akkor minden rendben lesz. S ha mégsem, arról nem ő tehet, hisz nem az országot, csupán a képviselőházat vezeti.