Az 1914. június végén elkövetett szarajevói merénylet ürügyén kirobbant az első világháború (1914–1918), amely átrajzolta Kelet-Közép-Európa határait, és meghatározta a 20. század politikáját. A több mint négy évig tartó nagy háború számos emberáldozatot követelt. A kötelező frontszolgálat családok és fiatalok életét pecsételte meg örökre. A háború eseményeire, a hátországban élők és a frontharcok által megkínzott katonai és civil áldozatok emlékére 2017 februárjában Sepsiszentgyörgyön létrejött a Centenárium Háromszéken 1914–1918 elnevezésű, a történelem iránt érdeklődő, civileket és önkormányzati munkatársakat tömörítő társaság. A centenáriumi társaság célja, hogy a következő hónapok során előadások, konferenciák, kiállítások, kiadványok megjelentetésével emlékezzen meg a korabeli Háromszék vármegye területén száz évvel ezelőtt történtekre.
Száz évvel ezelőtt elődeink egy teljesen más világban élték mindennapjaikat. Az évtizedekig tartó békét a nagyhatalmak között kirobbanó háború váltotta fel. A háború maga és az azt követő impériumváltás is negatívan érintette a térségünkben élőket. A történtekre való visszaemlékezés jegyében egy-egy, az első világháború ideje alatt Háromszéken vagy háromszéki szerző tollából született korabeli írást adunk közre. Ezáltal a háború okozta válsághelyzetben született írások szellemiségét próbáljuk belopni az olvasó otthonába.
Az 1914. június–július közötti időszakot a lázas diplomáciai és katonai előkészületek jellemezték. A háborúra való felkészülés fontosságát a köztudatba is sulykolni kellett, ehhez a sajtó biztosította a legjobb felületet.
II. Vilmos német császárnak a háború kirobbanásakor a katonáihoz intézett elhíresült ígérete, amely szerint „mire a falevelek lehullnak, győztes katonáink otthon lesznek”, tovább bátorította az önkéntes hadba állás mámorát 1914 nyarán. Az önkéntesen bevonuló bakák mellett az 1890, 1891 és 1892 között született korosztályokat sorozták be kötelező módon.
1914. július végétől a sajtó propagandaszerepe nagyon megnőtt, hiszen a legfrissebb külpolitikai események mellett a háború szükségességét is hirdetni kellett. A városokban működő szerkesztőségek és nyomdák a propagandagépezet alárendeltségébe kényszerültek. A korabeli újságokban előtérbe kerültek a háború, pontosabban a büntetés értelmét igazoló írások, kiemelve a magyarság vitézségét és a székely katonák bátorságát. Műfajilag az első hónapokban – a pozitív hadi tudósítások mellett – versek és egyéni besorozási élmények láttak napvilágot a sajtóban. Keszeg Vilmos (Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség) szerint a besorozási időszak mind az egyén, mind a széles társadalom számára különleges, extrém helyzetet jelentett. Ennek a meglévő kaotikus eseményeit próbálták egyénileg különböző műfajokban megörökíteni, aminek köszönhetően igen színes és változatos írásos hagyaték maradt az utókorra.
Háromszéken kiváltképp a Székely Nép hasábjain kellett teret engedni a háborús tudósításoknak. Íme egy korabeli háromszéki propagandavers, amely a sepsiszentgyörgyi Székely Nép újságban jelent meg József Domokos közlésében 1914. szeptember 12-én Előre címmel: „Veszélyben a haza, / Királyi szózat hív: / Fel, a szent csatára! / Egy legyen minden szív! // A ki csak itt lakik / Hármas halom táján, / Hős legyen mindenik, / Ne hátráljon gyáván! // Harsog a trombita, / Peregnek a dobok... / Élet-halál harcra / Előre, magyarok! // Lobogjon a zászló, / Magyarok zászlója! / Dicsőség a jelszó, / A mi rá van írva. // Dicsőség, győzelem / Kíséri fegyverünk, / Mert a honszerelem / Hevíti a lelkünk. // Ezeréves hazánk, / Mely annyi vészt látott; / Büszke lesz most is ránk, / Jaj annak, ki bántott!”
Lőrinczi Dénes
