Beder Tibor felvétele
Szent László nyomában
Negyvennyolcan álljuk körül Lőcse főterén a szobrot. Csak a talapzata öt méter magas, a rajta álló daliás férfi is lehet vagy három méter. Erdély különböző tájegységeiről, de többségében Székelyföldről gyűltünk össze mi, a 8. Lármafa-találkozó résztvevői. Két nappal előbb az erdélyi mezőség keleti peremén fekvő Cegőtelkéről indultunk el, arról a helyről, amelynek közelében 1068-ban a Kerlés melletti Cserhalom mezején László herceg, a későbbi szent király a leányrabló kun vezértől visszaszerezte a Nagyváradról elhurcolt magyar leányt.
Több korabeli történeti forrás ad hírt arról, hogy ő mindig a magyar nép védelmében emelt kardot, és különösen kedvelte a határvédőket, a székelyeket és a felvidéki szepesi lándzsásokat. Így volt ez az úr 1345. évében is, vízkereszt táján, amikor tatárok támadtak a székelyekre. A harc három napig tartott. És beszélik, hogy amíg az üldözés tartott, Szent László király fejét a váradi templomban sehol sem találták. A templom őre negyednap újból bement keresésére, akkor már ott volt szokott helyén, de átizzadva, mintha élve, nehéz munkából tért volna vissza. Az őr elmondta a csodát a kanonoknak és egyéb jámbor embereknek, egy öreg tatár pedig megerősítette állítását. Azt beszélte ugyanis, hogy őket nem a székelyek és a magyarok verték meg, hanem ama László, akit mindig segítségül hívnak. És a többi tatár szintén bizonykodott, hogy mikor a székelység rajtok ment, egy hatalmas termetű vitéz járt előtte, magas lovon, fején aranykorona, kezében szekerce, és mindnyájukat lefogyatott rettenetes csapásaival és vagdalkozásával.
Évente egyszer mi is magunk közé szólítjuk László királyunkat, hogy kísérjen el lármafagyújtó útjainkra, és segítsen nekünk abban a küzdelemben, amelyet anyanyelvünk fennmaradásáért folytatunk. Ő hát a csapat 49. tagja, aki bár sok nyelvet beszélt, de velünk együtt ő sem érti a város többségi lakosságának nyelvét. Nem érti, és nem is értheti, hiszen az ő korában a magyar nyelv, majd a 12. századtól a trianoni döntésig a német és a magyar volt a város nyelve. 1910-ben a város lakosságának negyven százaléka volt magyar és ötven százaléka német ajkú. A város méretét és lakóinak számát tekintve felülmúlta Kassát és Eperjest. A ma 12 678 lakosú városban száznál kevesebb magyar és német él. A többi szlovák.
Múltértelmezések
Nemsokára egy autóbusznyi szlovák kirándulócsoport érkezik a szoborhoz, és figyelmesen hallgatja az ismertetőt. Felvidéki magyar kísérőnk tolmácsolásából tudjuk meg, hogy az előttünk álló szobor férfi alakja L’udovít Stur (1815—1856) a 19. századi szlovák nemzeti ébredés vezéregyénisége, a modern szlovák nemzettudat megteremtője. Az ő nevéhez fűződik a szlovák irodalmi nyelv megteremtése, amelyet a Felvidék középső részének cseh nyelvhez kevésbé közelálló nyelvjárásából hozott létre. Hangsúlyozta az önálló szlovák nemzet szükségességét is, melyet a magyar államon kívül képzelt el. A magyarellenességéről közismert Stur az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc idején szlovák önkénteseket szervezett a forradalom leverésére. Ezt helyesen cselekedte — nyomósítja ismertetőjét a csoport vezetője —, mivel az 1848—1849-es forradalom kizárólag a magyar nemzeti célokat kívánta megvalósítani.
Közben felvidéki magyar kísérőnk arról tájékoztat bennünket, hogy Jókai Mór A lőcsei fehér asszony című híres regény szerzője, aki többször is megfordult ebben a városban, és ennél a szobornál is járt, egy magyar zászlót bal kezével magasra emelő honvédszobrot láthatott itt. 1849 telén Guyon Richard tábornok vörös sipkás honvédjei (az 1848-as szabadságharc híres honvédzászlóalja volt a kassai vörös sipkásoké) a Branyiszkó-hágó (758 m) közelében győzte le gyilkos ütközetben a császári sereget. Görgey Artúr tábornok 1849. február 5-én a lőcsei honvédbálon értesült a branyiszkói győzelemről. Csapataival kihasználandó a győzelmet, haladéktalanul délnek indult. Erre emlékeztetett a lőcsei honvédemlékmű, melyet a hatalomváltás után ledöntöttek és beolvasztottak. Az utódállamokban ekkor kezdődött el a magyar emlékek eltávolítása, előbb a szobrokkal és utolsó maradékunkkal, a nyelvvel folytatódik napjainkban. Csak hát a szlovákok leleményesebbek voltak szomszédaiknál, ahol mindenestül lerombolták a szobrokat, majd helyükre sokfelé újakat emeltek. Itt meghagyták az alapot, és csak kicserélték másra a szobrot. Olyanra, amely nem sérti a többségi nép érzelmeit. Hogy mit gondol a vesztes, az senkit nem érdekel. Guyon tábornokról még annyit, hogy a forradalom leverése után Kossuth Lajossal együtt Törökországba menekült, és a török szultán szolgálatába állt. Sírja az Isztambulhoz tartozó Üszküdarban, régi nevén Szkutáriban található, Közel-Kelet legnagyobb sírkertjében, a Karaca Ahmet Mezarligiben. Emlékét sírjának érdekes magyar felirata ma is őrzi:
Itt nyugszik Guyon Richárd gróf
Török főtábornok
Frankhon ivadéka
Angolhon szülöttje
Magyarhon vitéze
Meghalt október 11-én 1856
Élete 44. évében.
Elmerengek az élet furcsaságain, és azon csodálkozom, hogy sem a franciák, sem az angolok nem tiltakoznak a hajdani gróf ,,magyarsága" ellen, sőt, ő maga sem kérdőjelezte meg a magyar forradalom polgári szabadságeszményeit, melyeket az akkori Magyarország minden lakója számára megfogalmazott.
Magyar vértanú Felvidéken
Margonyán, a falutól mintegy kilométerre, egy erdő közepén emelt kriptában alussza örök álmát Dessewffy Arisztid aradi vértanú. Az utódok nevében az ő sírjára vittünk koszorút. A 13 tábornok közül négyet az aradi vár sáncában lőttek agyon. Holttestét innen szállította haza a család. Útikalauzunk, a szlovák parlament magyar képviselője közbenjárására a falu polgármestere mutatta a kriptához vezető utat. Az erdőt keresztülszelő időszakos vízmosás eróziós gerincein egyensúlyozva meredek kaptatón araszoltunk a kripta felé. A kánikulának köszönhetően száraz terepen. Vajon nem érdemelne többet egy olyan ember emléke, aki életét adta egy olyan eszméért, melynek harcosai példásan vizsgáztak hősies helytállásukkal? Hazaszeretetből. Hisz az osztrákok csak I. Miklós cár 200 000 fős intervenciós seregének köszönhették győzelmüket.
Lengyel történészek szerint a községközpontban emelkedő Dessewffy-kastélyban született Báthory István erdélyi fejedelem, a lengyelek királya, a Báthory család szilágysomlyói ágának leszármazottja. 1567-ben Báthory István fejedelem Medgyesen fogadta a királlyá választásának hírével érkező lengyel követeket, hogy aztán a lengyelek leghíresebb királyává váljék. A krakkói templomban elhelyezett sírjára naponta több koszorút is elhelyeznek a lengyelek.
Az Orbán família felvidéki ága
Ugyancsak ennek a kastélynak volt lakója Orbán Balázs édesanyja, Knektel Eugenia. Édesapja, Knektel János selmecbányai bányamérnök volt, aki szultáni felkérésre utazott Törökországba, hogy a birodalom gazdag arany- és ezüstereit kifejtse, melyeket a római uralom óta nem bányásztak. Itt vette nőül a Duzoglukkal (régi örmény királyok utódai) rokonságban álló, elsőrendű latin családból származó Foresti Máriát. Házasságukból egy leánygyermek, a már említett Eugenia született, akit édesapja titokban Magyarországra vitt, és beíratta a kassai nőneveldébe, hat évre előre fenntartási díjjal biztosította képzését. Visszautazásakor a hajó elsüllyedt, és soha többé nem láthatta sem Sztambult sem szülőföldjét. Eltemette nyomtalanul a háborgó Fekete-tenger, mielőtt asszonyát értesíthette volna leánya hollétéről. Közben a hat év, amelyre a tartásdíj ki volt fizetve, eltelt, s az elhagyatott árva utcára került volna, ha az akkor Kassa közelében lakó Orbán Pálné született Dessewffy grófné keresztényi nemes buzgalomtól ösztönözve magához nem veszi a szegény elhagyottat, és saját lányaival tovább neveltetve, annak gondját magára vállalja. Akkortájt került haza a katonaságtól Orbán Pálné fia, báró Orbán János, aki a napóleoni hadjáratokból sebesülten és sebzett szívvel jött haza, s búcsút vett a hadi pályától, ahol a magyarral akkor is olyan mostohán, oly méltatlanul bántak, mint most, vitézségének, érdemeinek jutalmát mások tették zsebre. Orbán János mint százados valamely franciák által megszállott kisebb erődöt éjjel meglepett, falait megmászta, és élete kockáztatásával elfoglalta. Ezért egy német ezredes nyert előléptetést, az ő nevét még csak meg sem említették. Ezért és más, magyar önérzetet sértő eljárásokért megneheztelt, otthagyta a katonai pályát, visszautasította a felajánlott nyugdíjat, s visszatért a polgári életbe, ahol sohasem tudott a némettel kibékülni, s mindig a Magyarország függetlenségéért buzgólkodó szabadelvűek táborába tartozott. Egy alkalommal, midőn szülőinek látogatására s az elzálogosított lengyelfalvi ősi családi birtok kiváltása érdekében hazautazott, ott megismerkedett a széppé fejlődött Knecktel Eugeniával, a támaszt és védelmet igénylő szegény árvával, megszerette, nőül vette, s azzal a kiváltott lengyelfalvi ősi birtokra, az Orbán család származási helyére telepedett le. E házasságból született a legnagyobb székelynek tartott Orbán Balázs. A 874 lakosú községben mindezekről senki sem tud.
Beder Tibor
(folytatása holnapi számunkban)
