Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés 150. évfordulója alkalmából tartott előadást Raffay Ernő történész Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében hétfő este a Sepsiszéki Székely Tanács és a Magyar Erdélyért Egyesület szervezésében.
Az előadás végigkövette az eseményeket 1866-tól, az osztrák–porosz háborútól 1920-ig, vagyis az első világháborút lezáró, Magyarországot feldaraboló trianoni békeszerződésig. Az előzmények közé tartozik, hogy az Osztrák Császárság katonailag kényszerhelyzetbe került, és Ferenc József megegyezésre kényszerült. Osztrák részről Ferdinand von Beust külügyminiszter és Sissi, a császárné szorgalmazta a megegyezést. A zseniális jogász, Deák Ferenc a Habsburg-ház női vonalon történő örökösödését biztosító, 1723-ban kelt Pragmatica Sanctióban megfogalmazott elv érvényesítését szorgalmazta, miszerint Magyarország független állam, ami megvalósult, hisz a dualista monarchia két állam szövetsége, uralkodójuk volt azonos. Amit Ferenc József nem teljesített: Dalmáciának Magyarországhoz való tartozása, továbbá az 1868-ban létesített magyar honvédségnek nem lehetett tüzérsége. Az előadó körüljárta az 1868-as horvát–magyar kiegyezést, mely kompromisszumos megoldásként három vármegyéért cserébe biztosította a tengeri kijárást, Fiume a Magyar Királyság külső tagjává vált.
Mit hozott az 51 év dualizmus Magyarországnak? Elsősorban a vállalkozás szabadságát, 1873 után kifejlődött a kapitalizmus. Az ország Európa legliberálisabb államának számított, és érkeztek a migránsok, főleg a zsidó migráció volt számottevő. Raffay Ernő párhuzamot vont az akkori Magyarország, valamint a mai Németország és Franciaország között, melyek jelenleg befogadó politikát folytatnak. A kiegyezés utáni felemelkedés, fejlődés végül az összeomláshoz vezetett, az ország széteséséhez, és a mába vetítve a történész igen helyeselte, hogy Magyarország megvédi határait.
