Életének 88. évében március 29-én elhunyt az első Balassi-díjas magyar költő, író, műfordító. 1929-ben született Keszthelyen, Pannonhalmán érettségizett, majd 1948-tól a budapesti egyetem hallgatója lett, előbb az Orvostudományi, később a Bölcsészettudományi Karon tanult. 1951-ben államellenes szervezkedés vádjával elítélték. Több mint négy évet töltött a diktatúra politikai börtöneiben. 1955-ben amnesztiával szabadult, 1957-ben kémkedés gyanújával több hónapra ismét vizsgálati fogságba került. 1957-től 1962-ig fizikai munkával kereste kenyerét, 1962-től az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott könyvtárosként, 1970 után szabadfoglalkozású író. Politikai múltja miatt első kötete Nehéz örökség címmel csak 1969-ben láthatott napvilágot. További kötetei: Hetedik évad (versek, 1975); Túl a vesztett kert fáin (versek, 1980); Nyiss kaput, angyal (versek, 1988); Krisztinavárosi körmenet (válogatott és új versek, 1991); A senki földjén (elbeszélések, 1998); Varázsduda (gyermekversek, 2000). Fontosabb kitüntetései: József Attila-díj (1984); Déry Tibor-díj (1987); clevelandi József Attila-díj (1990); Balassi Bálint-emlékkard (1997); a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2009). Az utóbbi években két portréfilm is készült róla Nyiss kaput, angyal és Őszi üzenet barátaimnak címmel.
A Magyar Művészeti Akadémia – amelynek 2012 óta rendes tagja volt – saját halottjának tekinti.
Emléke legyen áldott.