Farkas Réka
Több kormánynak beletörött már a bicskája az egységes bérezési törvénybe, miniszterek buktak bele vagy mondtak le, és bár bő tíz éve téma, mindmáig nem vált valósággá. Pedig nagyon nagy szükség lenne olyan bérrácsra, amely méltányosan, érdemeknek és felelősségnek megfelelően rendezi az állami alkalmazottak fizetését. S ha kellett tíz év, most még inkább időszerű, mert a halogatás miatti alkalmi kiigazítások, nyomás alatt született emelések még nagyobb zűrzavart okoztak a rendszerben, az aránytalanságok még égbekiáltóbbá váltak.
Most a szociáldemokrata kormány egy huszárvágással igyekszik megoldani a kérdést: parlamenti képviselőire, szenátoraira bízza a törvény beterjesztését. Így remélik elejét venni a szakszervezetekkel folytatott végtelen és parttalan vitáknak – ebben az esetben ugyanis már nem kötelező a konzultáció –, és átnyomni a szakértőik által kidolgozott változatot. Egyeztetések voltak ugyan korábban, de az érdekvédelmi szövetségek mindig minden változattal elégedetlenek, még többet szeretnének kicsikarni saját táboruknak. Pedig az eddig nyilvánosságra került számok igazán kecsegtetőek, a következő négy évben az állami alkalmazottak bére átlagosan 56 százalékkal növekszik. Az SZDP elnöke, Liviu Dragnea által bemutatott táblázatok szerint egy rezidens orvos jövőre már 5700 lejt kereshet, egy szakorvos fizetése elérheti a 12 ezer lejt, egy főorvosé meghaladja a 15 ezret, és megkétszerezik az ápoló személyzet bérét is. A tanárok esetében hosszabb a kifutási idő, 2020–2022-re ígérik a jelentős növekedést, táblázataik szerint ekkorra megkétszereződnek fizetéseik, egy kezdő pedagógus 4000 lejt kereshet, egy egyetemi tanár 13 ezer lejt. Duplázások, triplázások még a rendfenntartóknál és a hadseregnél várhatóak, mások fizetése is emelkedik, de kisebb arányban. A szociáldemokrata tervezet szerint a legkisebb és a legnagyobb közalkalmazotti fizetés között a jelenlegi 1 a 15-höz helyett 1 a 12-höz lesz az arány – Boc kormánya hasonló javaslattal állt elő annak idején – az 1-es besorolás a minimálbért jelenti, a 12-es pedig az államfő bérét. S mindezt megfejelik még azzal is, hogy programjuk szerint mandátumuk végére a minimálbér a jelenlegi 1450 lejről 1750 lejre nő.
A szakszervezetek máris hőbörögnek, szerintük csak ők állapíthatják meg, milyen az igazán megfelelő bértábla, az ellenzék pedig amiatt aggódik, hogy a kormánykoalíció a parlamentben akarja eltemetni a törvényt. A magáncégeknél dolgozók pedig, kiknek adójából fedezik e sok-sok ígéretet, sóvárogva nézik a számukra elérhetetlen álomnak tűnő fizetéseket. És töprengenek: az állami bérek reformját vajon követi-e az alkalmazottak munkájának reformja? Vagy marad minden, mint eddig, az oly gyakori fásultság, közöny, undokság, nemtörődömség, csak immár jóval több pénzzel honorálva.
