A mennybolt menten rámborul:
nem éltem jól, sem jámborul,
                csupán
                bután.

Mint kínon égő ékezet,
lobog világom: létezek!
            Enyém
            e fény!

Hallom: vagyok, mert nem vagyok, hisz bennem nem rág, nem ragyog
             serény
             erény

Azt mondják, arcom régi maszk:
miért is vágok én grimaszt,
             ha kell,
             ha nem?

Divatbölcs egy sem érti tán:
helyettök lettem én vidám
             iszony.
             Bizony.  

Magamnak túl nehéz terü
vagyok – nem vált meg vers, se bű,
             se báj.
             Sebaj.