– Még pár hét, és kezdődik a hegyikerékpáros idény. Milyen volt a felkészülés?
– Februárban tizenhárom napot voltunk a törökországi Alanyában, illetve nem olyan régen egy hetet töltöttünk Hosszúmezőn (Câmpulung), vagyis két komoly edzőtáboron vagyunk túl. Törökországban az edzéstervünk úgy nézett ki, hogy egyik nap volt két edzés, vagyis egy rövidebb távú bringázás és egy erőedzés, illetve másik nap egy hosszú távú kerékpározást kellett teljesítenünk. Csapatommal együtt felkészültem az előttem álló idényre, szóval, már nagyon várom, hogy versenyezhessek.
– Milyen hiányosságaid voltak, amiben úgy érzed, javultál az utóbbi időben?
– Az előző idényt nem tudtam olyan szinten végigversenyezni, ahogy szerettem volna. A tavalyi szezon előtt komoly lehetőség adódott előttem, amikor is több hetet tölthettem Spanyolországban, ahol az edzőtábor mellett versenyeken is indulhattam. Ezt követően Törökországban edzőtáborban vettem részt, majd beleugrottam a versenyekbe, ezért a szezon körülbelül felénél éreztem egy olyat, hogy a testem nem működik úgy, ahogy kellene, és az eredmények sem jöttek úgy, ahogy szerettem volna. Az idei felkészülésen komoly hangsúlyt fektettem az erőnlétre, hogy kitartson a szezon végéig, sőt, az edzőmmel úgy terveztük, hogy  nem ugrunk fejest a versenyekbe, és csak olyan helyen állunk rajthoz, amely komoly kihívást jelent. Az erőnlét mellett a technikai felkészülésre is fektettünk hangsúlyt, illetve idén új biciklivel vágok neki a versenyeknek.
– Honnan merítesz motivációt, hogy évről évre műveld ezt a könnyű­nek nem nevezhető sportágat?
– Romániában még viszonylag gyerekcipőben jár a hegyikerékpár, sőt, támogatókat is nehéz találni. Én évről évre elsősorban saját magamat akarom legyőzni, majd utána az ellenfeleket, és fontos: soha nem úgy vágok neki egy edzésnek, hogy nekem ehhez most nincs kedvem, muszáj letekernem ezt a távot, vagy rossz az idő, és inkább egy napot halasztom. Mindig tisztában vagyok vele, hogy ez csak az én javamat szolgálja, és az hajt előre, hogy bizonyítani akarok magamnak.
– Két éve a bukaresti Dinamo BikeXpert Racing Team tagja vagy. Milyen a csapat?
– 2015-ben keresett meg a fővárosi csapat, hogy legyek a versenyzőjük, miután 2014-ben a sepsiszentgyörgyi Tri-Aluta színeiben országos bajnoki címet szereztem. Nagyon nagy előrelépés volt számomra, hogy a Dinamo BikeXpert Racing Team sportolója lettem, ez fontos pillanat volt az életemben. Két évvel ezelőtt egyedüli magyarként csatlakoztam a csapathoz, manapság már a klub tíz hivatásos kerékpárosából öt magyar anyanyelvű. Amúgy a hangulat nagyon jó, nincsenek ellentétek, arra törekszünk, hogy versenyeken segítsük egymást. Csapattársaim segítségével tudtam megnyerni tavaly a Prima Evadara nevű versenyt. Ez meglepő volt, hiszen sík terepen zajlott a megmérettetés, és egy héttel az esemény előtt folyamatosan esett az eső, ezért nagy sár volt – amit amúgy én szeretek. Idén sajnos nem leszek ott címvédőként ezen a versenyen, hiszen egy időben van a csehországi világkupával.
– A hegyikerékpár komoly erőnlétet igényel, sőt, néha nagyon sáros tud lenni. Te miért szereted?
– A kerékpározásnak nincsenek korlátai, hiszen tereptől és időjárástól függetlenül művelhető. Nem számít, hány éves vagy, hol laksz, milyen biciklid van, a lényeg, hogy bármikor lehetőséged van tekerni. Imádok kerékpározni, szeretem a természetet és a kettő adta szabadságot. Soha nem azért tekertem, mert valaki rám erőltette. Véleményem szerint ez nagyon fontos egy sportoló életében, sőt, fontos a rendszeresség, a tudatos viselkedés. Esetemben nincs megszabva, hogy hány kilométert bringázhatok, viszont arra kell figyelnem, hogy mennyi időt tekerhetek, és milyen a pulzusszámom.
– Milyen célokkal vágsz neki a szezonnak? Mire tartod képesnek magad a jövőben?
– Szeretnék még számtalan országos bajnoki címet és érmet szerezni, illetve nemzetközi szinten is letenném a névjegyem. Idén arra törekszem, hogy megvédjem országos bajnoki címemet, és még újakat is szerezzek, illetve több világkupaversenyen is rajthoz állok. Jövőben kezdetét veszi az olimpiai kvalifikáció, ezért már idén pontgyűjtő versenyeken veszek részt, a következő idényben pedig csak ilyen jellegű megmérettetéseken indulok. Ha úgy alakul, hogy nem jutok ki valamilyen oknál fogva a tokiói játékokra, ennek ellenére is szeretném, ha valaki az országot képviselné, hiszen ez minden romániai hegyikerékpárosnak fontos lenne. Fontos, hogy a sportolók mentalitása változzon, hiszen csak így haladhatunk előre. A riói olimpiára Romániának csak három hegyikerékpáros gyűjtötte a pontokat, Magyarországnak pedig kilenc, így utóbbi lehetett ott Brazíliában. Meg kell értenie minden sportolónak, hogy egymás segítése is fontos, nem csak magunk miatt versenyzünk és gyűjtjük a pontokat. Csak együtt tudjuk ezt a sportágat előremozdítani.
– Mit köszönhetsz az eddigi, kerékpározással töltött éveidnek?
– Az eddigi évek során olyan helyekre jutottam el, ahová más esetben nem sikerült volna. Tapasztaltam olyat, amit másképp nem tudtam volna, megismertem számtalan érdekes embert, voltak olyan lehetőségeim, amiért mindig hálás leszek. Nagyon sok élményem a kerékpározáshoz kötődik, akár egy edzésről, akár egy versenyről legyen szó. Mindezek mellett ott vannak a sikerélmények is, ami azért nem utolsó egy sportoló életében. Az eddigi nyolc év alatt egyszer sem gondoltam azt, hogy a szerencse miatt jutottam oda, ahol most vagyok, hiszen minden elért eredményemért megdolgoztam.