A toleráns svédekről azt tartják, annyira udvariasak, hogy ha egyikük kertjében tevékenykedik, és a mellette lakó szomszéd is kimegy a sajátjába, ő rögtön visszalép, nehogy a szomszédját zavarja. Olyan eseteket mesélnek igaz történetként, amelyeket legendának hihetnénk. Ilyen például, amikor egy tolvaj mindennapi kenyerét és egyéb javakat keresve behatolt egy lakatlan, elhagyott épületbe, s miután „munkája” végzése közben beszakadt alatta a padló, beesett a pincébe, és emiatt sérüléseket szenvedett, beperelte a tulajdonost gondatlan veszélyeztetésért, és meg is nyerte a pert. Azt a tévé nálunk is mutatta, amikor kivándorolt honfitársunk betört egy lakásba, de sajnos rávesztett, mert csínytevésén rajtakapták. Amikor a tulajdonos megtudta, hogy nehéz anyagi helyzete miatt követte el a huncutságot, segített rajta, és némi javakkal megajándékozta.
Hallván a svédek legendás toleranciájáról, rengeteg messzi országból származó idegen az ígéret földjének tekinti Svédországot, és most ott az egy főre eső bevándoroltak száma a legnagyobb a nyugat-európai országok közt. A svédek állítólag rendkívül hiszékenyek is, hiszen minden bevándorló szavát készpénznek veszik. A tőlünk, a Ceauşescu Romániájából kivándorlókat is általában befogadták, ha előadták, hogy idehaza üldözték őket politikai, vallási vagy egyéb okokból, netán esetleg szembeszegültek a rendszerrel. Már az is indok volt a honosításra, ha valaki azt hozta fel: úgy harcolt a rendszer ellen, hogy aludt a pártgyűlésen. Így kerültek ottani befogadásra idehaza jó állásban levő személyek, de még párttitkárok is, akiket a kutya sem üldözött. Viszont ismerek olyan sepsiszentgyörgyit, akit ’89 előtt kiutasítottak, mivel nem tudta szemrebbenés nélkül állítani, hogy ütötték-verték, üldözték, pedig némely esetben igaza is lett volna. A ’89-es fordulat után már mi is demokratikus országnak számítottunk, és csakis kemény indokkal vagy szép hazugsággal lehetett kiharcolni a svéd állampolgárságot. Lehet, még vannak, akik emlékeznek Gregorian Bivolarura, a jógamester gurura, aki 2005-ben menedékjogot kért és kapott ott arra hivatkozva, hogy nem bízik a román igazságszolgáltatás objektivitásában. Idehaza annak rendje-módja szerint elítélték kiskorúval folytatott szexuális kapcsolat miatt (amit később az érintett kislány cáfolt). Románia kérte kiadatását, amit Svédország nem teljesített. Aztán a guru elutazott Párizsba, ahonnan hazahozták és bekasztlizták. Kivándorolt, volt honfitársaink meglehetősen ellenségesen viselkednek a mostani, újdonsült bevándorlókkal: jövendőbeli honfitársaikkal szemben, és horrorisztikus jövőt jósolnak a skandináv országnak. Olyanokat is mondanak, hogy ha így megy tovább, pár év múlva a muzulmánok átveszik a hatalmat, és akkor majd a svédek saját bőrükön fogják megtapasztalni az iszlám tolerancia áldásait. Már vannak olyan városnegyedek (no go zónák), ahová a svéd rendőrök nem mernek bemenni, mert félnek, megtámadják őket. A rendőr szerintük ott már nincs otthon, afelett ők már átvették az irányítást. Más esetben a többnejű mohamedánnal együtt vagy utána kimegy Svédhonba négy felesége is. Öten kapnak mondjuk négy lakást. A családfő beköltözteti őket kettőbe, és két lakást bérbe lehet adni. Tiszta haszon.
Azért is hőbörögnek külföldre szakadt magyarjaink, hogy ők svéd honpolgárként bár sokat dolgoztak, az ottani megélhetéshez képest igen kevéske nyugdíjat kapnak, míg a frissen érkezett bevándorlóknak adott segélyeket, szociális juttatásokat meglehetősen bőkezűen osztogatják. Van ugyan egy igen népszerű, szélsőjobbos bevándorlásellenes, a közvélemény-kutatások szerint vezető párt (Svéd Demokraták), de nagy nemzeti egyetértésben a többi párt azzal semmiképp nem lépne koalícióra.
Arra is kíváncsi lennék, hogy ha ezek a demokraták netán hatalomra kerülnének, hogyan tennének kivételt a mi jó és a többiek rossz bevándorlói között.