Váry O. Péter
Az 1950-es, 60-as évek Romániájában – és nem csak, szovjet mintára az egész keleti blokkban – futószalagon gyártották a koncepciós pereket: a kommunista állam a félelemre alapozva akarta hatalmát megteremteni, majd megszilárdítani – és, mint tudjuk, sikerült is. Emlékeznek, a 80-as évekre már nemcsak a politikai, hanem az „ártatlan” vicceket is nagyon megnézte az ember, kitől hallja és kinek mondja tovább. A szabadság minden válfaja illúzió volt csupán.
Balázsy Károly Pál 1959-es elítélése egy a számtalan, mára már elképzelhetetlen vádak (vagy mégsem? – erre még visszatérünk) alapján hozott bírósági ítéleteknek. És abban az abszurd világban voltak még „cifrább” esetek is. Az akkori Btk. előírta a „faji sértegetés” szigorú büntetését – és ezt sok mindenre lehetett alkalmazni. Az egykori politikai elítéltek számos ilyen történetet tudnak elmondani. Valahol, egy faluban az atyafi betért a kocsmába, rendelt egy féldecit, amikor kitették a pultra az italt, meglátta egy ismerősét elmenni az utcán. Kilépett, két szót váltott vele, mire visszament, a söntésben nyoma sem volt a poharának. Látszik, hogy Romániában élünk, jegyezte meg – és ezért öt év börtönt kapott. A hruscsovi, gazdasági alapon felvetett regionalizálási elképzelésben Erdély egy része Magyarországhoz került volna. Beszédtéma volt ez is az emberek között, egyikőjük mondta, ezek azt sem tudják, hol volt a magyar határ. Egy idősebb ember megnyugtatta: ne foglalkozzatok, fiaim, ha kell, én kicövekelem a határt – és ezért öt év börtönt kapott. Egy zsibói kőműves egy románnak épített házat, de amikor az elszámolásra került volna a sor, a román ember nem akart az egyezségnek megfelelően fizetni. Látszik, bennetek, oláhokban, nem lehet megbízni, mondta a vállalkozó – és ezért öt év börtönt kapott, ráadásnak teljes vagyonelkobzást. Egy Zsil-völgyi bányász munkából hazaérve feleségét a postással találta az ágyban. A postást megverte, feleségét kirúgta. A postás azonban feljelentette azzal, hogy szidta a románokat – és ezért öt év börtönt kapott. Egy másik bányász, Lövétén ezúttal, nyugdíjba készülvén, felment az irodára tisztázni ledolgozott évei számát. Számítása nem talált a hivataléval, összeszólalkozott a román mérnökkel, leoláhozta – és ezért hat év börtönt kapott. És sok, még nagyon sok hasonló ügyről tudnak az egykori politikai elítéltek – közös vonás mindben, hogy „faji sértegetésért” csak magyar emberek kerültek börtönbe.
Igen, lehet szörnyülködni a felsorolt eseteken, lehet szidni a kommunistákat, lehet fejcsóválva hümmögtetni – csak egyet nem szabad: vállat vonva továbblépni. Mert látni kell – hiszen az egységes nemzetállam megvalósításának senki és semmi nem állhatja útját –, ebben az országban a mindenkori hatalom ugyanazokat az eszközöket alkalmazza ma is, mint ötven, hatvan, hetven évvel ezelőtt, és még csak a módszereken sem nagyon igyekeznek változtatni.
Ezért kell a Balázsy Károlyok eseteit állandóan elővenni: az ember emlékezete nyúlfarkincányi, így a politikusokat és az őket megválasztókat mindig és újra emlékeztetni kell, milyen világban éltünk és milyenben szeretnénk élni.
