Damó Józsefnek adományozott nemességet, címert és lisznyói (von Lysznio) előnevet I. Ferenc, Magyarország királya 1792. március 2-án kelt oklevelével. A korábban bemutatott dokumentumoktól eltérően ezt nem pergamenre írták, a nemeslevél könyv formátumú, kötése kemény táblás, bordó bársonyborítású. A könyv 18 hártyalapot és két papírlapot tartalmaz, elöl és hátul 2–2 üressel. A közbelső 14 lap 13 oldala képezi a tulajdonképpeni nemeslevelet. A címert a 7. oldalra festették. A kitűnő állapotban levő nemeslevelet (csupán a bársonyborítás fakult ki részlegesen) a Román Nemzeti Levéltár Kovászna megyei fiókjában őrzik.
A kötéstábla mérete 31 × 38 cm, a lapoké 30 × 37 cm, a címer mérete 16 × 22 cm. Az egyes oldalakat bélyegzővel hitelesítették, a fő hitelesítő eszköz, a zsinóron függő viaszpecsét elveszett. A kiadás helyét nem tüntették fel, de minden valószínűség szerint Bécs. A dokumentum, a korábban bemutatott nemeslevelektől eltérően nem latin, hanem német nyelvű. Az adományos neve Joseph Damo alakban szerepel, s mint említettem, a von Lysznio előnévvel toldották meg. Az uralkodó aláírása – Franz – az utolsó betöltött, a 17. oldalon szerepel. A nemeslevél érdekessége, hogy I. Ferenc trónra lépésének másnapján állították ki, s már az ő neve szerepel kiadóként. Minden bizonnyal még apja, II. Lipót uralkodásának idején előkészítették, ám a végső lépésre már I. Ferenc idején került sor. Megjegyzem, II. Lipót 1792. március 1-jén hunyt el, fia ettől a dátumtól Magyarország és társországainak királya, koronázására június 6-án került sor. Német-római császárrá július 14-én, Csehország királyává augusztus 9-én koronázták.
A címer leírása: Egyenes, téglalap alakú, alul gömbölyded és csúcsba összefutó vörös pajzs, melyben egy behajlított, felvértezett kar egy meztelen – gyümölccsel díszített, babérággal körbefuttatott – aranymarkolatú véres szablyát vágásra emelve tart. A pajzson egy jobbra forduló, aranykoronás, mindkét oldalon vörössel és ezüsttel elegyített, aláomló sisaktakarókkal fedett tornasisak nyugszik, nyílt rostéllyal és arany nyakláncával, a sisak felett az előbb leírt vértezett kar mutatkozik.
A címer igen díszes, aranyszegélyű címermezőben fekszik. A címermező valóságos tájkép. Alul sakkozott talapzat, mely mögött zöld mező látható, fölötte hegyek tornyosulnak. A hegyek lábánál lombos fák között bástyás-tornyos épületek magasodnak. A címermező felső felében felhős kék égbolt látható. Ezt bojtos végű arany zsinórok szövik át keresztül-kasul.
A címermező tetején három címer ékeskedik. Mindhárom barokk kartusba foglalt. Ezek közül a középső a legnagyobb és legdíszesebb. Ez teljesen kimagaslik a címermező fölé, csupán a kartus alja fekszik a címermező szegélyén. A másik két címer majdnem teljes egészében a címermező sarkaiban helyezkedik el, csupán a rajtuk nyugvó korona emelkedik a címermező szegélye fölé.
A középső kartusban arany mezőben barokk talapzaton álló két fekete szárnyú arany griff csücskös talpú pajzsot tart. A pajzs kétszer hasított. Az első arany mezőt vörös harántpólya szeli át. Ebben három kiterjesztett szárnyú ezüst sas látható. A Lotaringiai-ház címere. A középső mező kétszer vágott, vörösben ezüstpólya látható: Ausztria címere. A harmadik mezőben arany alapon egy nagy és öt kisebb lepény. A pajzsfő részen lebeg a nagyobb, kék lepény, alatta 2:2:1 elhelyezésben öt kisebb vörös pont: Toscana címere. A pajzson vörös és kék drágakövekkel kirakott, gyöngyözött pántokkal zárt uralkodói korona nyugszik. Ez I. Ferenc címere, ugyanis a német-római császár a Habsburg–Lotaringiai-ház tagja, továbbá Ausztria és Toscana (amelynek fővárosában, Firenzében született) nagyhercege.
A címermező jobb felső sarkában ovális pajzsban Magyarország címere látható, ugyanis az uralkodó Magyarország királya is volt. A hasított pajzs jobb oldala vörössel és ezüsttel hétszer vágott, bal oldalának vörös mezejében zöld hármashalmon álló aranykoronából ezüst kettős kereszt emelkedik ki. A pajzson antik típusú aranykorona nyugszik.
A címermező bal felső sarkában szintén ovális pajzsban Csehország címere látható, hiszen az uralkodó Csehország királyi címét is örökölte. Vörös mezőben jobbra fordult aranykoronás, kétfarkú ágaskodó ezüst oroszlán. A pajzsot ugyanolyan hegyes ágú korona fedi, mint Magyarország jelképét.
A címerkönyvet bélyegzővel hitelesítették, így a címeres lapra is került egy pecsét. A pecsét tulajdonképpen I. Ferenc osztrák főhercegi címerét ábrázolja, nem a Lotaringiai-ház jelképét, hanem a Habsburg-házét alkalmazták. A kiterjesztett szárnyú, kétfejű, glóriás sas – a Német–római Birodalom jelképe – mint címertartó jelenik meg, jobb karmai között kardot, bal lábában jogart tart. Mellén csücskös talpú tárcsapajzs nyugszik. Ez hasított, jobb mezejében jobbra fordult ágaskodó oroszlán, a Habsburg-ház címere, bal oldalán kétszer vágott mező, azaz Ausztria címere látható. A pajzsot zárt főhercegi korona fedi. A pecsét alján, a sas díszes farkának két oldalán még látható egy szám és egy betű. Jobbról a 2-es szám, balról az F betű, azaz II. Ferenc monogramja, ugyanis az uralkodó akkor II. Ferenc néven a német-római császári cím várományosa volt.
SZEKERES ATTILA ISTVÁN heraldikus
