A salátaboglárkát nálunk gyakran nevezik Szent György-salátának (Ficaria verna), mivel április végére (Szent György nap, április 24.) tehető tömeges megjelenése. Kedvelt növényünknek csak virágzás előtti leveleit ajánljuk fogyasztásra.
Virágzás után a levelekben a protoanemonin nevű méreganyag nagyobb mennyiségben képződik, s ez kellemetlenül csípős ízzel jár. A növény azonban fokozatosan jelenik meg, így mindig találunk fiatal, még virágzás előtti leveleket.
Ritkás, nedves lomberdőkben szőnyegszerűen, sűrűn lepi el a talajt. Vese vagy szív alakú levelei tövében sarjgumók képződnek, amelyek elvirágzás után a talajon új növényeket hozhatnak létre. Egyébként ugyancsak a vegetatív szaporodást szolgálják a biztos áttelelésüket is biztosító ágas-bogas gyökerei.
Megyénkben mindenütt nagy mennyiségben gyűjthető, és fogyasztását már csak magas C-vitamin-tartalma miatt is ajánljuk. Leveleit tavaszi salátákhoz vagy párolva (így inkább megőrzi értékes vitaminját) vegyes vadzöldség-főzelékhez adhatjuk. Jelentős C-vitamin-értéke miatt régebb a népi gyógyászatban a skorbut ellen fogyasztották.
