A víziló
A víziló olyan ló,
nem zabot fal, vízfaló,
nem patkolja patkoló.
Istállója – vízistálló,
sose mondják néki: Ráró,
nem amolyan pejparipa.
Él a Nílus habjaiba –
nyereg sose töri hátát,
vízben vágtat, nem kap náthát,
s ha megellett, hidd el, ó,
fia nem vízicsikó.
Vagy rövidebben:
Vízben nyargal, ló a neve,
hanem a zab nem kenyere,
nyerget sose tűr a háta,
ott lubickol – Afrikában.
A zsiráf
Nyaka olyan, mint a létra.
Irigyli is Ferkó néha,
ha kamrában fortyog, morcog:
nem éri a felső polcot.
A cinege
Inog a cinege,
szép a lába, sárga,
vékony, mint zsineg a
kolbászok nyakába.
Kékül is, zöldül is,
pedig a tél messze,
de ő már most gondol
a fagyos ereszre.
A vakondok
Azt mondják rá, hogy vak, undok,
földtúró a kis vakondok.
Pedig hidd el, küszködve él:
küzd a földdel, míg fényre ér.