Sokan nem tudják, de a sepsiszentgyörgyi Kónya Ádám Művelődési Ház Pinceklubjában működő, különféle gyűjtőket összehozó cserebereklub több évtizedes múltra tekint vissza. Főként bélyeggyűjtők tartoztak – és tartoznak ma is – a mozgalomhoz, már az ötvenes években szervezett formában folytatták kedvenc foglalkozásukat. A megyeszékhelyi bélyeggyűjtés múltjáról, jelenéről a cserebereklub vezetőjével, Botos Ferenc nyugalmazott orosztanárral beszélgettünk. A klub tagjai nagyrészt helybéliek, de akad vendég Brassóból, más településről is. Szerdánként a foglalkozásokon általában tízes létszámban vannak jelen a gyűjtők, akik nemcsak bélyegeket, érméket, jelvényeket, de zsebnaptárakat, söröspohár-alátéteket, képeslapokat és sok másféle gyűjteményt hoznak magukkal.
Mérnökök, orvosok, tanárok, katonatisztek alkották a múlt század derekán a bélyeggyűjtők körét. Kedvenc foglalkozásukat a fiatalok körében is népszerűsítették. Kimagasló egyéniségek voltak a társaságban, mint Oprea és Latzin doktor vagy a kereskedő, kocsmatulajdonos Csiszár László. Utóbbi jelentős bélyeggyűjtemény birtokosa volt, kollekciója külföldi kiállításokon is szerepelt – igaz, a tulajdonos nélkül, akit a hatóságok nem engedtek az ország határain kívülre – elevenítette fel a múltat Botos Ferenc. Akkoriban több helyen is találkoztak: egy időben az Olt utcában, a Katonai Kör (Cercul Militar) ingatlanjában, majd a nagy kultúrházban kaptak megfelelő termet, ahol akár 40–45-en is összegyűltek.
A korabeli textilgyár két mérnöke – egyiküket Girischik Gyulának hívták – a mikós diákokat rendszeres foglalkozásokon avatta be a bélyeggyűjtés titkaiba. Kis előadásokat tartottak, rengeteg bélyeget is magukkal vittek, amiből a tanulók is kaphattak – emlékezett Botos Ferenc, aki akkoriban maga is mikós volt, X–XI.-es. Saját gyűjteményét gyarmati bélyegekkel kezdte – akkoriban ez volt az egyik népszerűbb irányzat. Egyetemista korában egyik barátjának ajándékozta, jótettét később meg is bánta…
Botos Ferenctől sok egyéb érdekességet is megtudtunk a gyűjtők – főként bélyeggyűjtők – világáról.
– Bélyegek mellett egyebeket is gyűjt. Milyen kollekciói vannak még?
– Telefonkártyából sok ezer gyűlt össze, főleg román és magyar darabok, de külföldiek is. Kártyanaptárakat, söröspohár-alátéteket is gyűjtök, több ezer darabból áll grafitceruza-, illetve golyóstollgyűjteményem. Utóbbiak tárolása igencsak helyigényes, így elvittem Beke Ernőhöz Kézdivásárhelyre. Csak annyit kértem, ha kiállítja, írja oda, hogy én gyűjtöttem. Bekével összedolgozunk, mindketten nagy jelvénygyűjtők vagyunk, tagjai a romániai jelvénygyűjtők egyesületének is. Jelenleg a legnagyobb bélyeggyűjtő Szén Zoltán, hatalmas a kollekciója. Ő nyugalmazott gépészmérnök, a textilgyárban volt főmérnök. Folyóiratokkal, könyvekkel is foglalkozom. Háromezer kötetem van, ebből háromszáz orosz nyelvű, helyszűke miatt egy részétől meg kell válnom. Hatalmas a gyufacímke-gyűjteményem, ezeket bélyegalbumban tartom, elöl felírtam, hogy gyufacímkék, mert amikor kiállításra viszem, aki nem tudja, azt hiszi, bélyegek.
– Hogyan tudják követni a bélyegek kiadását, az árak alakulását?
– Ehhez katalógusra van szükség, ami sok pénzbe kerül, egy aktuális Michel-katalógus ára a kétszáz lejt is meghaladja. Ráadásul ezek tartalom szempontjából nagyon sokfélék. Külön kötetben vannak például a kelet-európai, délkelet-európai bélyegek, eszerint most már a magyar és román bélyegek is külön katalógusban kerülnek. De a katalógus fontos, innen tudjuk, milyen bélyegek jelennek meg, hány darabból, milyen bélyegből áll egy-egy sorozat. Nagy divat lett, hogy címkével adják ki, ez is követhető a katalógusokban.
– Mit jelent a bélyegcímke?
– A bélyeg melléklete, amely szintén fogazott, le lehet szakítani. A címkén van rajzolat, de általában nincs értéke, viszont a bélyeg értékesebb, ha együtt van a címkével. Régebben voltak sorozatok címkével vagy címke nélkül. Most azonban kis íveket is kiadnak. Ezen rajta vannak a bélyegek és címkék is. Ha címkés bélyeget akarok, meg kell vennem egy egész ívet. Ha egy bélyeg ára nyolc lej, s az íven van nyolc, hetven lejembe kerül, külön nem lehet megvenni.
– Vannak-e különleges bélyegkiadások?
– Például pénzbeváltáskor a már kinyomtatott bélyegeket felülnyomják. A bélyegen feltüntetett értéket feketével vagy más színnel lefedik, ugyanazzal a színnel a bélyeg más részére rányomják az új értéket. Van bélyeg, amelyet hétféleképpen nyomtak felül. A kép egy bogarat ábrázol, de a felülnyomást más-más színnel nyomtatott, különböző őslények jelzik. Ebből a sorozatból nekem négy megvan, de három hiányzik, ezeket folyamatosan keresem. Aztán vannak a blokkok, például Eminescu arcképével. Négy különböző bélyeg, de egy blokkban, ezeket is a katalógusokban lehet követni. Ezért is nagyon fontos a katalógus.
– Mitől függ, hogy hogyan alakul a bélyegek értéke?
– A katalógusokban megjelölik a bélyegek értékét is. A Michel-katalógusban euróban adják meg, de mi nem számolunk euróban. Amit megadnak, az nem mindig irányadó, az érték a kínálat-kereslet függvényében alakul. Amikor magunk között adunk-veszünk, megegyezünk, és ami fontos, bízunk is egymásban, erre alapozunk. Tíz-tizenöt bani egy átlagos bélyeg ára, melyik hogy alakul. Ha le van pecsételve, a névleges árának egynegyedét éri, ha viszont posta-tiszta, jóval többet, a rajta szereplő árat.
– Mennyi volt a legtöbb pénz, amit egyszerre adott ki bélyegért?
– Tavaly egy brassói, szintén magyar gyűjtő NDK-bélyegeket ajánlott. Ezek régebbről érdekelnek, hiányoztak. Az NDK alapításakor, a háború után kiadtak három elég nagy méretű bélyeget Mao Ce-tung képmásával. A három bélyegért 240 lejt kért, azt mondtam, ez szóba sem jöhet. Addig alkudoztam, míg végül nyolcvan lejért megvettem. Bélyegért ez volt a legnagyobb kiadásom. Egyszer a brassói bélyegvásáron zárás előtt észrevettem, hogy egy hátizsák mellett, egy szatyorban borítékféleség van. Kérdezi a tulaj, nem veszem meg? Nyolcvan lejt kért. Megnéztem, észak-koreai bélyegek voltak benne, futva megérték a pénzt. Szén Zoltán kolléga ott volt, kérdem, maradt-e pénze, mert én mind elköltöttem. Megvettem, majd itthon olcsón, két-három lejért adtuk el darabját, a nyolcvan lej megtérült. Érdemes befektetni, de okosan.
– A mai fiatalok hajlanak-e bélyeggyűjtés felé?
– Sajnos nem. Ide téved néhány fiatal, de kevesen. Az egyik kolléga negyedik-ötödik osztályos unokáját hozta egy ideig. Szép albuma volt, rendezgette, büszke volt rá. Aztán, mikor látta, hogy milyen gyűjtemények vannak, elment a kedve, feladta. Nem tudunk fiatalt, iskolást idecsábítani. A legnagyobb baj az, hogy a bélyegkiadás megfutott, sokat adnak ki, egyet-egyet több változatban is, a gyereknek pénze sincs rá. Ha van zsebpénze, azt egyébre adja ki. Úgy három évvel ezelőtt a városnapokon standunk volt, kirakodtam a gyűjteményemből a plusz példányokat, vagy két berakót. A gyerekek érdeklődtek, egyik a vonatot, másik a repülőt kedvelte, de egyikükből sem lett gyűjtő.
– A csereberén kívül hogyan lehet hozzájutni bélyegekhez?
– Brassóban, a Filatelia üzletben borítékban árulják. Ha ismernek, hozzájutsz. Nagyon hamar elkapkodják, pedig majdnem harminc lejbe kerül. Előfordul, hogy egy-egy borítékban 10–12 lepecsételt blokk is van, ez már megéri.
– Van a gyűjtőknek országos szervezete, rendeznek országos szintű kiállításokat, vásárokat?
– A jelvénygyűjtők egyesülete hamarosan Bákóban szervezi kongresszusát, ez alkalommal kiállításra is sor kerül. Június 10-én Brassóban lesz nemzetközi kiállítás. Ezt negyedévente megszervezik, nemcsak bélyeget, acélsisaktól fegyverig mindent lehet itt kapni, reggel héttől estig. Albumokat, katalógusokat árulnak, de legtöbb a bélyeg, nemcsak hazaiak, külföldiek is. Van egy bolgár ismerősöm, akivel oroszul beszélgetünk, tavaly 300 képeslapot cseréltünk Brassóban.
