A bal- és jobboldal közötti törésvonalra épülő politikai berendezkedés meghaladása a közös elem a francia elnökválasztás második fordulójába bejutott centrista Emmanuel Macron és a radikális jobboldali Marine Le Pen programjaiban. Ezenkívül azonban radikálisan eltérő elképzelésük van Franciaország jövőjéről.
A legalapvetőbb ellentét az Európai Unióhoz való viszonyban mutatkozik meg. A 11 elnökjelölt közül egyedül Emmanuel Macron vallotta magáénak a föderatív Európa vízióját, de azt a nemzetek Európáját valló jobboldali Francois Fillonnal egyetemben kétsebességesként képzeli el. Marine Le Pen ezzel szemben az eurózónából és az Európai Unióból való kilépésre építette fel kampányát. Megválasztását követően a radikális jobboldali jelölt referendumot kíván kiírni ez utóbbi kérdésről azért, hogy Franciaország visszaszerezze szuverenitását.
Macron önálló költségvetést, parlamentet és gazdasági minisztert szeretne az eurózónának, s az Európa-ellenes beszédmód visszaszorítására megválasztása estén országszerte „állampolgári konferenciákat” kíván szervezni egy új európai projekt meghatározására.
Egy másik nagy törésvonalat a nemzeti identitás kérdése képez a két jelölt között. Marine Le Pen programját a nemzeti preferencia fogalma határozza meg, amelyhez néhány konkrét intézkedés is kapcsolható: a külföldi állampolgárok alkalmazása utáni különadó kivetése, beleértve az uniós állampolgárokat is, a külföldieknek járó szociális juttatások feltételhez kötése, a francia állampolgárság megszerzése feltételeinek szigorítása. Le Pen szemében az illegális mellett a legális bevándorlás is olyan veszélyt jelent, amellyel szemben Franciaországnak védekeznie kell, ezért megválasztása esetén a legális bevándorlók számát az évi 200 ezerről 10 ezerre korlátozná. A külföldiek befogadása szerinte kiforgatta önmagából a francia identitást, amelyhez vissza kell Franciaországnak találnia.
Ezzel szemben Emmanuel Macron egy, „az értékeihez hű és nyitott” Franciaország-víziót vall magáénak. Ő úgy látja, Franciaország felelősen viselkedik, amikor menedékkérőket fogad be, és ezen a területen erősítené az európai együttműködést. Szerinte a bevándorlás s azon belül is a külföldi diákok fogadása (évente 70 ezer a 200 ezerből) „szerencse és büszkeség” Franciaország számára. A legális bevándorlás területén Macron nem módosítaná a jelenlegi szabályozást, de a külföldiek jobb integrációja érdekében élne javaslatokkal, a hátrányos helyzetű, elsősorban bevándorlók lakta külvárosokban pozitív diszkriminációt vezetne be: bónuszokkal jutalmazná a helyi munkanélkülieket alkalmazó vállalkozókat, és ezekben a negyedekben csökkentené az iskolai osztályok létszámát, ösztöndíjakkal támogatná a diákokat.
Külpolitikai téren az Oroszországhoz fűződő viszonyban tér el jelentősen a két jelölt álláspontja. Le Pen közeledést kezdeményezne Moszkvával, ezért is találkozott a kampány alatt márciusban Moszkvában Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. A kampányban csak Emmanuel Macron és a szocialista Benoit Hamon ellenezte a Moszkvához közeledést. A centrista politikus szerint Európának szót kell értenie Oroszországgal, de a szankciók feloldását nem támogatja addig, amíg a minszki megállapodást nem tartja tiszteletben Moszkva.
A felmérések szerint a franciákat leginkább nyugtalanító gazdasági helyzetre adandó válaszokban is sok az eltérés a két jelölt között. Macron egy 60 milliárd eurós beruházási csomaggal ösztönözné a gazdaságot, elsősorban a környezetvédelem területén, s ezzel párhuzamosan 120 ezer munkahelyet megszüntetne a közszférában, de 5 ezer új tanári állást hozna létre. Le Pen nem hozott nyilvánosságra részletes költségvetési elképzelést, de neki is célja az államháztartási hiány csökkentése, amelyet elsősorban a társadalombiztosítási büdzsé és az Európai Unió költségvetési hozzájárulásának csökkentésével, valamint az adócsalás szigorúbb megbüntetésével képzel el.
Mindketten csökkentenék a vállalatok és a munkavállalók terheit, eltörölnék vagy befagyasztanák a mindenki által kötelezően fizetendő lakhatási adót. Egyikük sem kívánja sem az áfát, sem a minimálbért növelni, és csökkentenék a társasági adót. Le Pen a francia vállalatokat, Macron az európaiakat részesítené előnyben a közbeszerzési pályázatokon.
A francia szociális modellt illetően is egyértelmű a törésvonal a két jelölt elképzeléseiben. Le Pen lecsökkentene minden, külföldieknek járó állami támogatást, és a társadalombiztosítást kizárólag a franciáknak tartaná fent. Célja, hogy a franciáknak és azon belül is a nyugdíjasoknak és az alacsony jövedelműeknek növelje a vásárlóerejét. A munkanélküliség csökkentésére nem tett konkrét javaslatokat, de a nyugdíjrendszert megreformálná: visszacsökkentené a nyugdíjkorhatárt 60 évre, és megemelné a minimálnyugdíjat. Macron ezzel szemben két alapreformot képzel el. A munkanélküli-segélyezést és a nyugdíjrendszert is egyszerűsítené a jelenleg egymástól teljesen eltérő állami és magánszektorban működő rendszerek egységesítésével, de nem nyúlna a nyugdíjkorhatárhoz.
A francia elnökválasztás vasárnapi első fordulójában Emmanuel Macron független, centrista politikus végzett az első helyen a voksok 23,75 százalékával, Marine Le Pen, a radikális jobboldali Nemzeti Front jelöltje lett a második a szavazatok 21,53 százalékával. A harmadik a konzervatív Francois Fillon (19,91), a negyedik Jean-Luc Mélenchon radikális baloldali politikus (19,64) lett. Benoit Hamon szocialista elnökjelölt 6 százalékot szerzett.
