Minden valószínűség szerint vezéreink a közismert tudományos módszert, az úgynevezett Münchhausen-effektust használják majd, amely szerint a báró saját hajánál fogva húzta ki magát és lovát a mocsárból. Így húzza ki majd kormányunk is magát a saját maga által főzött pácból, csak attól lehet tartani, hogy a páclevet végül mi isszuk meg. Az említett mentési mód alapján már felvetődött, hogy a nagy fizetések után nagyobb adókat fog az állam kasszírozni, és abból majd finanszírozni lehet újabb, mesés béreket.
Az államfőnek lesz a legnagyobb alapfizetése, de hála az új bértáblának, egyes köztisztviselők nagyobb jövedelmet kaszálnak majd, mint ő. Például a bírák és ügyészek a pótlékoknak köszönhetően az elnöki fizetés két-háromszorosát is megkereshetik. Ezek hatalmas adójából aztán fizethetik a kisebbek bérét. De az is jó elképzelés, hogy bevezetnek egy új adózási rendszert, amelynek megvalósításáért 35 ezer államilag fizetett adószakértőt alkalmaznak. A cél, hogy 2000 lej alatt ne kelljen adót fizetni, és egy sereg költséget jóvá lehet írni, mint például a kötelező gépjármű-biztosítás díja, edzőtermi bérlet, mozijegy, könyvek, gyógyszerek, színház, civil szervezetek támogatása. Így már megéri, hogy az ember, miután egész nap a háztájiban kapál, elmenjen az edzőterembe vagy túlórázás után este nyolctól – ha addig befejezi a munkát a gyárban – moziba, színházba, sör helyett könyvet vegyen, és szinte érdemes lesz betegnek is lenni, mert a költségeket felírhatja, aztán a végén leírhatja az adóból. Ha a 35 ezer adótanácsadónak is szép, nagy fizetéseket adnak, akkor azok jövedelemadója is jól hoz majd a konyhára, jobban mondva az államkasszába. Ha nem lenne elég adószakértő szakember, akkor importálhatunk Magyarországról, Lengyelországból vagy Bulgáriából, ahol a köztisztviselők kevesebbet keresnek, mint nálunk. Mi ugyanis azt a közgazdasági bravúrt is megvalósítottuk, hogy a közalkalmazottak fizetése majdnem duplája a magánszektorban dolgozókénak. Végre már nem vagyunk valamiben sereghajtók.
Azt mondják, ezek a szakértő adótanácsadók olyanok lesznek, mint a háziorvosok. Csak azt nem lehet tudni, hogy ők házhoz mennek-e, és ha igen, akkor milyen céllal? Segíteni vagy ellenőrizni? Az új adórendszerben az lesz a jó, hogy a munkáltató nem vonja le, mint most, a jövedelemadót, hanem azt mindenki hazaviszi, és elköltheti, mondhatni előre elihatja a medvéje bőrére. Aztán az éves adót két részletben kell befizetni, ha lesz, miből. Egész jól fest ez az elképzelés, mert általában csökkennek a jövedelemadók, sőt, a sok jóváírás miatt esetleg még az állam fog fizetni a polgároknak. Csak az igen nagy jövedelműek fizetnének adót, de ők sem nagyon sokat. Azt megértettem, hogy ez jó az egyénnek, de azt már nem, hogy a sok adótanácsadó politikai alapon való alkalmazását és azok jövedelemadójának befizetését leszámítva miért lesz jó ez az államnak?
De miután a kisebbik kormánypárt vezére, Tăriceanu megszólalt, megvilágosodtam, mint sötét szoba, ha kopasz ember lép be.  A vezér ugyanis azt mondta: „Szélesítsük ki az adófizetők körét. 4,7 millió alkalmazott fizet adót. Van még 5 millió nyugdíjasunk. Mi történik a lakosság többi részével? Fizetnek hozzájárulást? Olyan körülmények közt, hogy a közoktatás, az állami egészségügy és más közintézmények szolgáltatásainak haszonélvezői”. „Az ám, hazám”, a többi közel tízmillió: gyerek, munkanélküli vagy munkakerülő zsebében van elásva a mi pénzünk, amit elő kellene csalogatni.
Szakértők szerint az új adózás következtében úgy kifehéredik a gazdaság, mint a szennyes ruha jó mosószer hatására. Mindenki számlát fog mindenre kérni. Gondolom, az adóellenőröknek majd csak azt kell ellenőrizniük, hogy azt létező vagy fantomcég bocsátotta-e ki? Az államkasszába meg csak úgy fog dőlni a pénz azoktól, akik eddig egy árva vasat sem perkáltak le, hanem inkább gyerekeik utáni vagy más segélyekből éltek.
Ezek kezéből veszi majd ki az állam a nyomoradót, már ha tenyerükből szőrt tud húzni.