Érdekes és tanulságos előadást hallhattak mindazok, akik részt vettek Kiss J. Botond tudományos kutató a dél-afrikai Krüger Nemzeti Parkról szóló vetített képes beszámolóján Sepsiszentgyörgyön a Székelyföldi vadászati kiállítás előadótermében. Amint az előadó is elmondta, a tudományos tévécsatornákon jobb minőségű felvételeket is láthatunk Afrika élővilágáról, de a képekhez társuló személyes élmények, és – tegyük hozzá – ez előadó személyisége, szaktudása mégis emlékezetessé tette számunkra az előadást.
Demeter János, a Vadon Egyesület ügyvezető igazgatójának köszöntője után az előadót Zsigmond Győző egyetemi tanár mutatta be (Kiss J. Botonddal lapunk szerdai számában is olvashattak interjút – szerk. megj.). Kiss János Botond kutató biológus, ornitológus, szakíró, a tudomány és a természet világának elkötelezettje, aki egész élete során pontosan, szépen és lelkesen dolgozott, akkor is, ha munkáját szélmalomharcnak érezte – ismertette Zsigmond Győző. Az európai államokon kívül Afrikában, Dél-Amerikában, Ázsiában, Indonéziában is megfordult, és könyveiben, valamint háromszáznál is több tudományos írásában, amelyek román, német, francia, angol, olasz, magyar és holland szakfolyóiratokban jelentek meg, végig az élővilág szeretetét, védelmét hirdette. 1965-től a Duna-delta Múzeum, majd a Duna-delta Kutatóintézet ornitológus szakembere, 1990-ben létrehozta és több éven át vezette a Duna-delta Bioszféra Rezervátum Őr- és Ellenőr Testületét, ezenkívül több madártani és vadászati társaság alapító tagja. Környezetvédelemért felelős államtitkár is volt, de csalódásként élte meg ezt a tisztséget, mert terveit nem sikerült valóra váltania. Jelenleg nyugdíjasként Tulceán él, de még mindig aktív kutató.
Kiss J. Botond előadása elején a Dél-afrikai Köztársaság gazdaságpolitikai helyzetéről mesélt, mint mondta, másképp nem lehetne értékelni azt, amit a Krüger Park a világnak jelent. Aztán következett az odautazásról és a parkbeli lakhatási, közlekedési, természetvédelmi körülményekről szóló rész, amelyből kiderült, csak komoly ráfigyeléssel lehet megőrizni az élővilágot az orvvadászok és avatatlan személyek ellen, de a park állapota azt bizonyítja, megéri. A különböző vadon élő madarakat, állatokat, hüllőket, növényeket felvonultató változatos képek és a személyes emlékektől átitatott, de komoly szaktudásra épülő beszámoló olyan volt, akár egy tanulságos utazás egy boldogabb, élhetőbb világ és lelkiismeretünk felé: mi vajon mit tehetnénk, hogy az utánunk következő nemzedéknek is maradjon valami ebből az egyre fogyatkozó csodából?
