Csak két hónap múlva mondhatjuk el, hogy eltelt egy év az új maksai községvezetés megalakulása óta, de az élet zajlik, rohannak a napok, hetek. Az Óriáspince-tető árnyékában fekvő hármas településre látogatva érdeklődtünk, melyek a község legnagyobb gondjai, milyen kihívásokkal néznek szembe. Nem könnyű folytatni sem, de újrakezdeni sem a község sarkalatos gondkötegének megoldását – mondtuk egyfajta kérdésként is az önkormányzati választásokon polgármesteri tisztséget nyert Deszke Jánosnak.
Hagyomány és mozgósító eszköz
Nagy örömére a helyieknek újra dobos járja be a településeket, és röviden, érthetően hirdeti a halaszthatatlan tennivalókat. Hagyomány, de hasznos mozgósító eszköz még a XXI. század elején is, főleg olyankor, amikor rövid idő alatt akar szólni a helybeliekhez a községvezető. Meg is volt az eredménye, mert a hívó szóra egy ütemben végezte az egész község a tavaszi nagytakarítást. Volt, amihez erőgép is kellett, azzal mélyítették a községközponton áthaladó Küpüs-patak medrét, amelyet feltöltött az évtizedek hordaléka.
Túl ezen a hagyományos újdonságon, Maksán mégis a közművesítés dolga lenne a legfontosabb, de egyben a legnehezebb gond is: kiépült, mégis több éve kihasználatlan a korszerűnek mondható szennyvízhálózat, amelyet nem tudott sem megelőzni, sem pedig utolérni az ivóvízhálózat létrehozása. Tudatában van ennek a részben megújult önkormányzati testület is, mert igencsak sürgető probléma ennek az ősi történelmi hagyományokkal megáldott településnek, ahol régi székely nemzetségi találkozók zajlottak, székely vágtákat szerveznek, ahol szabadságharcos emlékmű kötelezi megállásra az érkezőt, európai szintű luxusszálláshely és Szent László királyunk emléke, népmondák kínálják magukat, s a vízi sportok és horgászok helyszíne a Besenyői-tó, de Eresztevény is.
Legyen a víz az úr!
Közel negyedszázada ismerjük ennek a községnek a gondjait. Visszatekinteni azért nem akarunk, mert a dolgok régi menetének boncolgatása egy lépést sem visz előre. Most kerül hát a ló a szekér elé, mert a községközpont ivóvízellátásának kiépítése időbe telik, csak azután lehet gondolni a már létező csatornahálózat beindításának nem is annyira egyszerű gondjaira.
– Mi lesz Maksa község ivóvízzel való ellátásával? – kérdeztük Deszke Jánost.
– Elképzelésünk szerint a községközpontot és Eresztevényt közös rendszerrel kellene megoldani, Sepsibesenyőn pedig már évekkel ezelőtt, 2008-ban megkezdték egy különálló hálózat kiépítését. A megyevezetésnél felmerült az a gondolat, hogy Sepsiszentgyörgy hálózatára lehetne rákötni Szépmezőről az Óriáspince-tetőt s onnan a községközpontot. Szerintünk, de mások szerint is ez költséges lenne a helybeliek számára. Alkalmasabbnak tűnik, hogy Maksa területén fúrjanak, tudjuk, hogy jó hozamú vízadó réteg található 60–70 méter mélységben. Időközben megjelent egy olyan rendelkezés is, amely szerint a 2000 lakosnál kisebb községeknek nem finanszíroznak önálló vízellátó rendszert. Ebből született meg az elképzelés, hogy társuljunk a szomszédos Dálnokkal, velük közösen kivitelezhető lenne ez a munkálat. Egyelőre az biztos, hogy készül az ivóvízhálózat megvalósíthatósági tervezete, megtettük az első lépéseket.
– Hogyan alakul a sepsibesenyői hálózat helyzete?
– Az sem egyszerű. Az eddigi munkálatokat, a fővezeték lefektetését az IFCOR cég végezte. Szeretnénk elérni, hogy ez a vállalat adja át a munka folytatását egy másik kivitelezőnek. Ha sikerül, dönteni kell, hogy elegendő lenne-e a falunak a Császárkút hozama, amely sajnos csökkent az utóbbi években, avagy jobb lenne egy régebbi megoldás: egy fúrt kút a kultúrotthon udvarán, ahol az ismeretek szerint 40–50 méteren elegendő vizet lehetne találni. Sepsibesenyő ivóvízzel való ellátása sürgető lenne, mert a település vendégforgalmi érdekeltségű. Itt említeném meg azt is, hogy szükséges lenne a Maksát Sepsibesenyővel összekötő útszakasz leaszfaltozása is annak a szakasznak a folytatásaként, amelyet Maksa területén a megyei tanács támogatásával tavaly ejtettek meg. A besenyői szakasz aszfaltozására azonban csak a majdan beinduló ivóvízhálózat kipróbálása után lehet számítani.
– Szándékában áll-e az önkormányzatnak a besenyői gyógybüdösvíz jövőbeni értékesítése?
– Tudom, hogy benne volt ez az elképzelés a megyevezetés egy távlati tervében, amely a népi feredők megújítását célozta meg. Én csak arra emlékszem, hogy helyi szinten ismert és hasznos volt ennek a víznek a használata. Viszont a források hozama általában apadt a környéken, így minket a jelenlegi hozam, annak tartalékolási módja érdekelne. Ha erről meggyőzne egy hidrogeológiai előtanulmány, bizonyára nem zárkóznánk el, s a megyevezetés sem attól, hogy itt is legyen egy helyi kis kezelőközpont, ugyanis ennek a kénes víznek a hasznáról jó hírek maradtak ránk.
Újjászületett egy forrás
Hogy Maksa vízbarát település, ahhoz nem fért eddig sem kétség. Maradva a víz témakörénél, meg sem akartuk kérdezni, hogy mi az elgondolása az új községvezetésnek a besenyői víztároló-torlasztó tulajdonjogát illetően, hiszen mindkét település lakóinak az a véleménye, hogy a tó haszna Maksa községet illeti meg. Ami a nép akarata, annak bizonnyal érvényt is kíván szerezni a testület az elkövetkezőkben, ennek boncolgatására azonban a lepergett csonka esztendei kormányzás alatt még nem kerülhetett sor. Örömünkre szolgált azonban egy új hír, miszerint újjászületett a maksai Úrkútja.
– Valamikor bővizű forrás volt, hordtam onnan vizet – magyarázta Deszke János –, hiszen szüleimnek földjei voltak a környéken. A vidék jó ismerőjével, Kakas Zoltánnal kerestük a forrást, de úgy betemette a gondozatlanság, hogy alig találtuk meg. Gépi erővel lemélyítettem. Megkaptuk a forrást s még a mellette levő kősziklát is, amely felnőtt szemünknek természetes, hogy sokkal kisebbnek mutatkozott, mint gyermekkorunkban.
„Őseink a kút mellett áldoztak hadúrnak, miért e forrásnak főfájásokat gyógyító erőt tulajdonítottak – írta Orbán Balázs 1869-ben. – A forrás mellett óriási bükkfa állott, melynek ágaira – miután megmosakodtak a szent forrás vizében – bogot kötve, mondani szokták, hogy: akkor fájjon a fejem, amikor a bog kioldódik. (...) Áldozócsütörtökön nemcsak Maksáról, hanem a szomszéd falukból is összeseregel a nép, s zeneszóval vonul az Úrkútjához. A főfájósok most is mosakodnak, a fiatalság pedig gondtalanul tánczol és mulat. (…)”
Most már semmi akadálya annak, hogy a helyiek felújítsák ezt a szép régi hagyományt – említettük nemcsak a polgármesternek, hanem Györgyi Zsolt helybeli református lelkipásztornak is, mivel ez áldozócsütörtöki népszokás volt, a református ünneprend is magyarázza e keresztyén ünnep jelentőségét.
– Mi is gondoltunk ezen egyházi és népszokás közös felújítására – felelte a lelkész. – Említettük a polgármesternek is, igyekszünk, hogy ennek érvényt szerezzünk a közeljövőben, így egyel több szép egyházi és hagyományos helyi szokással gazdagodik majd Maksa lakossága.
Legfontosabb a mező
Egyike a legfontosabbaknak mindenekelőtt a mező, az embert megtartó föld, amelynek helyzetéről Bartha Sándor farmertől, községi tanácstagtól érdeklődtünk, akinek családi vállalkozása van, és 18 hektár föld megmunkálásával foglalkozik. Elmondta, nincsenek ugaron maradt és kihasználatlan területek a maksai határban, mert a föld megműveléséhez értő gazdák igyekeznek, hogy a földet hasznot hozó területté tegyék, s a tulajdonosnak is biztosítson valamelyes jövedelmet.
– Nem láttunk istállótrágyát hordó szekereket Maksán – jegyeztük meg.
– Nem, mert egyre kevesebb az állat – jött az egyszerű felet. – Az állattartók lassan lemondanak erről a hasznos foglalkozásról. Jelenleg Maksán talán négy komoly állattartó gazdát lehet említeni, akiknek kinnháló csordájuk is van. A kevesebb állattal rendelkezők a falu csordájában járatják jószágukat. Mintegy tizenkét olyan gazdaember él itt, aki nagyobb vagy közepes szinten foglalkozik a megtartó földmegmunkáló tevékenységgel. Maksán a pityóka földbe került, kedvezett az időjárás, kikelt a répa, a borsó, amely lehet, hogy egy kicsit megszenvedett a hideg miatt. Várjuk a jobb időjárást, hogy el lehessen vetni a kukoricát – fejezte be Bartha Sándor.
Az önerőből kivitelezett dolgok is fontosak a maksai vezetés számára. Ilyen volt két rövid, de fontos útszakasz leaszfaltozása, amely nem akadályozza majd az ivóvízhálózat lefektetését. De megemlíthetjük a sikeres tavaszi takarítást, a maksai Felső temető takarítását-rendbetételét közös munka eredményeként, amelyet a település felső részének lakossága rég óhajtott. Megoldás körvonalazódik arra, hogy az önkormányzat 49 esztendőre használatba vehesse a református egyházközségtől a maksai kultúrházat, mivel egyelőre új kultúrotthon létesítésére nem lesz lehetőség. A presbitérium beleegyezését adta, folyamatban a szerződés kidolgozása, és hamarosan pályáznak az épület teljes körű felújítására. Maksán is igény van a művelődési életre, amelynek irányítója Molnár Hajnal. Szombaton itt nagykorúsítási bált tartottak. Megoldást keres a községvezetés arra, hogy szerephez jusson az eresztevényi volt iskola épülete, amelyet egyelőre csak a március 15-i ünnepségek alkalmával vesz igénybe. A tatarozásra anyagi alapokra lenne szükség. S mert felvetődött a maksai sportélet megerősítése, újraalakult a helyi sportegyesület. A községben is fontos a sportélet – hangsúlyozták a helybeliek. Az egyesület új elnöke Kovács István. A megyei tanács közvetítése révén hivatalos testvértelepülési kapcsolat alakult Maksa és a Heves megyei Sarud község között, amely a Tisza-tó mellett terül el. A hivatalos levélváltás és a formaságok megtörténtek, ebben az évben a közelebbi kölcsönös ismerkedés következne.
