A hétvégén megszervezett III. Székely Kongresszus egyik sepsiszentgyörgyi szakosztályában a szakemberek külön foglalkoztak a térségre jellemző közösségi javak gazdasági és társadalmi vonatkozásaival. Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány elnökének témafelvezetése után Szabó Töhötöm, a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének tanára, Bákai Magdolna és Pakot Mónika, a Civitas Alapítvány projektmenedzsere, illetve programigazgatója és Tamás László független szakértő, a Küküllő Mezőgazdasági Szövetkezet tanácsadója tartott érdekes, a gyakorlatban is hasznosítható előadásokat.
Kolumbán Gábor szerint a közösségi javak külön szakosztályára azért volt szükség, mert a székelyföldi gazdasági hagyományok erősen kötődnek ehhez a tulajdonformához, a piacgazdasági folyamatok azonban „felfalják” ezt az egyébként sajátos értéket. Holott a térség gazdasági potenciálja – bár napjainkban a közösségi tulajdonformákat a modernizáció erősen kikezdte, ráadásul a visszaszolgáltatás folyamán valójában reprivatizáció történt – még mindig köthető lenne ehhez az alternatívához. A helyi erőforrások, például a rendkívül értékes biodiverzitás megőrzése nehezen egyeztethető össze a monokultúrára épülő, a piaci viszonyok között működő mezőgazdasággal, így rendkívül fontos, hogy a közösségi vállalkozások rendszere működőképes legyen. Kolumbán szerint a modern, a hatékonyság maximalizálására törekvő gazdaságot nem szabadna „ráengedni” Székelyföldre, különösen nem a közösségi javak hasznosítása területén.
Szabó Töhötöm előadásában gazdag elméleti hátteret nyújtott arról, hogy mit is jelentett a közösség szerepe akkor, amikor nem csupán gazdasági, hanem a társadalmi szempontok optimizálása is zajlott, illetve zajlik. Megfogalmazásában a közösség a társadalomtudomány legalapvetőbb, egyben legproblematikusabb fogalma, amelyet a kölcsönösség, a kényszer vagy az önkéntesség tart össze, és a legfontosabb kérdés, hogy a közösségen belül a verseny és az együttműködés milyen arányban van jelen. Az előadó ismertette a sajátos közösségi tulajdonformákat, majd a kaláka elemzését, szerepét, korlátait és változásait vette sorba.
Bákai Magdolna és Pakot Mónika a Civitas Alapítvány több, a szociális, a társadalmi és a közösségi vállalkozások kategóriájába tartozó programot mutatott be. Ezek a formák részben fedik egymást, ám különböző arányban érvényesülnek a gazdasági és a társadalmi szempontok. Ilyenek például a felsőcsernátoni Malomkert, a csíkbánfalvi BrodArt és NaturCleen vagy az eddigi legismertebb, a Székely Gyümölcs mozgalomhoz köthető projektek, amelyek a konkrét gazdasági hasznon túl a közösségek fejlesztését is célozzák. Hiszen – amint Kolumbán Gábor hangsúlyozta – ma már nem beszélhetünk hagyományos értelemben vett faluközösségekről, így egyesületi formában kell felépíteni a gazdasági hasznot is termelő közösségeket.
A szakosztály legátfogóbb előadását Tamás László tartotta, hiszen a közbirtokosságok történetét, jelenkori működését elemző bemutató egy létező közösségi tulajdonforma problematikáját jogi, gazdasági és társadalmi szempontból vizsgálta. Székelyföldön nem kevesebb, mint 235 közbirtokosság működik, az erdők 71 százaléka ilyen tulajdonban van (több mint 300 ezer hektár), ami azt is jelenti, hogy az óriási vagyon potenciálja rendkívüli lehetőségeket hordoz, amelyre néhány konkrét elképzelést is kidolgoztak már – összegezhetnénk a bemutató lényegét. (A témára visszatérünk – szerk. megj.)
