Farcádi Botond
Amilyen a kormány, olyan az ellenzéke. Vagy tán még olyan sem – vonhatjuk le a következtetést az elmúlt hetek belpolitikai fejleményeinek tükrében.
Azt látjuk ugyanis, hogy míg a szociáldemokraták átmenetileg meghátráltak az igazságszolgáltatási rendszer ellen intézett egész pályás támadás után, és hozzáláttak ahhoz, amihez leginkább értenek: a pénzszóráshoz, az ellenzéki alakulatok egészen egyszerűen képtelenek eleget tenni küldetésüknek.
A hatalom számonkérése vagy programjuk érvényesítése helyett ócska populizmusba menekülnek, nem riadva vissza a magyarellenességtől sem. És bizony, a liberálisok magatartása dühítőbb, mint a kormány intézkedései. Egyrészt azért, mert azt eleve tudtuk, hogy a teleormani vörös báró vezényletével hatalomra jutott bűnbandától semmi jóra nem számíthatunk, csakis felelőtlen költekezésre. Másrészt mert a legnagyobb kormánypárt tervei és intézkedései legalább összhangban vannak programjukkal – az ellenzék padsoraiban ücsörgő liberálisok viszont mintha megfeledkeztek volna szavazóikról, illetve a nevükben is vállalt eszmék képviseletéről.
Hiszen bármennyit bírálnánk is a kormányzókat, az tény: valamit kezdeni kell a fizetésekkel, ha azt akarjuk, hogy ne ürüljön ki végképp az ország, pontosabban ne csak azok maradjanak itthon, akik szociális juttatásokból remélnek élni. Az a nagyszabású béremelés tehát, amit a kormány kezdeményezett – a minimálbér emelésével, az állami szférában dolgozók juttatásának növelésével, az egységes bérezési törvény beterjesztésével –, igenis szükséges, helyénvaló, a kis- és közepes jövedelműek életszínvonalának javítását eredményezheti. És ugyanebbe a szociáldemokrata irányvonalba illeszkedik a jövőre tervezett nagyszabású adóreform, mely – az eddig kiszivárgott hírek szerint – elsősorban családokat, a fizetésből élőket, a kis- és közepes jövedelműeket támogatja, alapvetően tehát a középosztály bővítését, és az alsó-középosztály felzárkóztatását célozza. Az egyetlen – ámde igen-igen fontos – kérdés csak az, hogy mindezt miből fedezik, illetve hogy a tervezett intézkedések miként érintik azt a vállalkozói réteget, amely évek, lassan évtizedek óta viszi a hátán az országot, megtermelve, előteremtve, adó formájában befizetve mindazt a pénzt, ami elengedhetetlen az állam működéséhez.
És nem azt látjuk, hogy a liberálisok vagy a Băsescu-párt képviselői különösebb erőfeszítéseket tennének ezen kérdések tisztázásáért. Inkább azzal foglalatoskodnak, hogy megakadályozzák a kórházi anyanyelvhasználatot segítő törvénymódosítást. Mintha az jelentene igazi veszélyt, hogy magyarul is elmondhatjuk az orvosnak, hol fáj, nem pedig az, hogy alighanem hosszú évekre adósságba, csődközeli helyzetbe sodorhatják az országot, ha valóban nincs fedezet a tervezett intézkedésekhez.
