Kétnapos látogatásra tegnap délután Németországba érkezett George Bush amerikai elnök. Az elnöki különgép a berlini Tegel repülőtéren szállt le, ahonnan Bush az Angela Merkel kancellárral folytatandó hivatalos tárgyalások helyszínére, a német kormány vendégházába, a mesebergi kastélyba utazott tovább. A mostani vizit az elnök immár ötödik és ― hivatali idejének lejárta előtt ― egyben búcsúlátogatása Németországban.
Közvetlenül az amerikai elnök érkezése előtt magas rangú aktív és korábbi német politikusok bírálták Bush politikáját. Hans-Ulrich Klose, a Bundestag külügyi bizottságának szociáldemokrata elnökhelyettese egy rádiónyilatkozatban alapjában véve konfrontatívnak nevezte az elnök külpolitikai döntéseit. A ma is nagy tekintélynek örvendő Hans-Dietrich Genscher volt külügyminiszter úgy vélte: a leköszönő elnök nagymértékben felelős az Egyesült Államok világméretű befolyás-, illetve tekintélyvesztéséért. Bush mindent megtett azért, hogy növekedjék a távolság az Egyesült Államok és Európa között ― hangoztatta Genscher. Bush és Merkel megbeszélései tegnap este a hivatalos vacsora keretében kezdődtek, az érdemi tárgyalásokra azonban ma kerül sor.
Érdektelenség a német fővárosban
George Busht várták, de már John McCainre vagy Barack Obamára tekintenek Berlinben. Az amerikai elnök németországi látogatását még soha nem övezte olyan érdektelenség, mint most. Erre utal az is, hogy a hivatali idejének utolsó hónapjait töltő elnök szinte csak perceket töltött Berlinben, érkezése után rögtön a német kormány vendégházába, a mesebergi kastélyba utazott. Még az amerikai nagykövetség most elkészült, a Brandenburgi kapu szomszédságában fekvő új épületkomplexumát sem tekintette meg, annak július 4-i avatására a németek az idősebb George Busht várják, aki a német újraegyesítés politikai szereplőjeként Berlinben nagy tekintélynek örvend.
Az ifjabb Bush németországi megítélése ― kimondatlanul is ― kedvezőtlenebb minden korábbi amerikai elnök megítélésénél. A közvélemény körében kifejezett ellenszenvet ,,élvez", mindenekelőtt azt róják fel neki, hogy nyolcéves elnöksége alatt a világot éppenséggel nem biztonságosabbá, hanem instabilabbá tette Afganisztánnal, Irakkal, valamint az emberi jogokkal ― de inkább azok megsértésével ― kapcsolatos politikájával.
Ez is magyarázza, hogy a német külpolitikusok már sokkal inkább az utódlás kérdésével foglalkoznak, s ezzel összefüggésben azt találgatják, hogy McCain vagy Obama irányításával Washington milyen követeléseket terjeszt a német szövetséges elé. Természetesen ― legalábbis a nyilvánosság előtt ―, kerülik az állásfoglalást azzal kapcsolatban, hogy Berlin számára melyikük lenne jobb, arra vonatkozóan azonban teljes az egyetértés, hogy ― akár John McCain, akár Barack Obama lesz az elnök ― Németországgal szemben elsősorban az afganisztáni szerepvállalást illetően határozott követelések várhatók.
