Érdemes-e erőltetni azt, ami nem megy? A kulturális rendezvényekkel kapcsolatban merül fel olykor ez a kérdés, legutóbb éppen Czinki Ferenc magyarországi író kedd esti teinbeli közönségtalálkozóján, amelyre a szervezőkön és egy-két újságírón kívül senki nem volt kíváncsi.
Persze, ahogy lenni szokott, a teraszon népes társaságok – de hiába hallik kinn is, ami benn, az asztalok körül ülők úgyis csak egymásra figyelnek. Holott nem lett volna éppenséggel unalmas belehallgatni az ipari külvárosok kiskocsmáinak kutatására szakosodott Czinki Ferenc mondandójába, hiszen a jelenségek, amelyeket – az ő műfaji meghatározásában – fikciós riportjaiban megír, általánosak. Olyannyira, hogy még a Teinre – bár az nem külvárosi és nem kocsma – is ráillenek. Közönségére különösképp. Főként olyankor, amikor a kultúra iránti magas fokú érdektelenségükből jelesre vizsgáznak.
