Igen nagy érdeklődés övezte a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulatának produkcióját: Az égig érő fa klasszikus népmese, mívesen előadott muzsikával és szép guzsalydíszlettel. János, a szegény kondáslegény az égig érő fáról – amely értelemszerűen mindenütt és sehol keresendő –, a sárkány várából szabadítja ki a felhőkön sétálgató királykisasszonyt, elnyervén szívét is. Hasonló, ám kortárs elemekkel tarkított mesejátékot mutattak be a debreceni Vojtina Bábszínház művészei, A tessék engem megmenteni! című előadásban ugyan bonyolultabb a vonalvezetés, de Henrieta, Rozalinda és Szimplinella királykisasszonyok is az igaziért versengenek, több-kevesebb sikerrel. Eközben a lányrabló, vegetariánus szörny egy „csuka” – csók – után daliás herceggé válik, jelezve, a kaland bárhol, bármikor lehetséges. A pörgő játékot zenészek varázsolják még dinamikusabbá, s a végeredmény egy fűszeres, színes előadás. Nem kifejezetten gyermekeket szólított meg a brassói Arlechino Bábszínház Metamorphose című előadása, amely inkább beavatás a színház világába, mintsem mesehősök szokványos bolyongása. De szép életmese születésről, felemelkedésről és zuhanásról, egy zenész mozgással, gesztusokkal, színekkel és hangokkal elmesélt története, tündöklése és bukása. Színészek és bábfigurák egyaránt alakítják a történetet, nagyszerűség és gyarlóság ötvöződését, jó és rossz születéstől halálig tartó hullámzását. S ha az apróságok csak színfoltokkal, hangulattal, távolodó vonatok kattogásával maradnak, így is jó, ennyi egyelőre elég, a lényeggel ráér akkor megismerkedniük, amikor ők is bekerülnek a nagy körforgásba...
Péter Orsolya, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház művészeti vezetője elégedett: mint mondja, a kulturális hét „tűzpróbát” jelentett, ugyanis a vakáció miatt elmaradt a bábelőadások szervezett látogatása, ám ennek ellenére a szülők, nagyszülők elhozták a kicsiket, mindig telt ház fogadta a bábszínészeket. Nagyon jól vizsgázott a sepsiszentgyörgyi közönség, tette hozzá, újra beigazolódott, szükségesek a bábelőadások.