Parádénak nem volt rossz: színes volt, hangulatos, első nekifutásra az sem tűnt fel, hogy viszonylag kevesen vesznek részt rajta – mégis, kicsit elsikkadt a lényege annak a felvonulásnak, amely a sepsiszentgyörgyi kisközösségek sajátosságait akarta felvonultatni.
Részben azért, mert a péntek esti vásár zsibongásában igen nehezen haladt a közel kétszáz személyből álló menet – folyton elakadt, megállt, újraindult, egy óráig tartott, amíg sikerült megkerülni a központi városmagot –, s részben azért, mert a sátrak mellé terelt tömeg nem igazán tudta, mi történik. Végül azonban sikerült átvergődni a főtérre, ahol zenei kíséret mellett előbb a Flagellum Dei Székelyföld motoros klub, majd a Sport All egyesület gyermekcsapata, az Írisz Ház fiataljai, a Székely Légió és a cserkészek sorakoztak fel. Ekkor már a közönség is vette a lapot, és bár a főszínpadi hangosítás kicsit bezavart, a kőszínpadról jövő irányítás mellett pattogtatott az ujjaival, dobogtatott, tapsolt, guggolt – mindaddig, amíg meg nem jelent a háromfejű sárkány. Ezzel a parádé le is zárult, bár állítólag a sárkánnyal fogunk még találkozni a hétvégén...
