Az északi féltekén tavasszal nemcsak a természet pezsdül meg, hanem a politikai élet is, és ilyenkor rengeteg optimizmusra okot adó esemény történik, amelyekről aztán szenzációs híreket hallunk. Legújabban ismét arról az örömteli tényről zengtek az egek tévécsatornái, hogy Észak-Korea újabb sikertelen rakétakilövést hajtott végre. Így van remény arra, hogy atombombáit nem más, hanem csakis saját nyakába zúdítsa.
Az is rendkívüli és örvendetes, hogy a német kancellár asszony, Angela Merkel az orosz elnökkel, Putyinnal tárgyalt, és olyan égetően fontos problémákat vetett fel, mint a csecsen melegek jogainak biztosítása. Közben a németek autógyárat szándékoznak építeni Oroszországban, mert azt állítólag nem tiltja az embargó, csak az autóimportot. Aztán az is nagyszerű hír, hogy ha már Amerikának nem lett szőke női elnöke, legalább az esély megvan arra, hogy Franciaországnak az legyen Marin Le Pen személyében. Így Európa harmadik legerősebb szőke nője lehet a német Angela Merkel és az angol miniszterelnöknő, Theresa May mellett. De az unió legerősebb embere mindenképp Orbán Viktor, aki fél kézzel is képes megállítani Brüsszelt, ahogy a múlt héten is legalább két ízben megtette.
Míg a nagyvilág hírei arról szóltak, hogy Moszkvában a május elsejei tüntetésen 130 000-en vonultak fel, és Isztambulban a tüntetők ellen könnygázt és gumilövedéket vetettek be, addig nálunk a hírcsatornákon világraszóló flekkenezésekről, miccsezésekről és sörözésekről ömlöttek velünk szembe és nyakunkba a tudósítások. Itt mindenki mindennel meg van elégedve, mint Ferenc Jóska, így nincsenek tüntetések, és május elsején még a politikai pártok vezérei is csendben üdülni vonultak, és szavazóikkal együtt élvezték a kikeletet. Elmentek húst sütni vagy szórakozni a tengerparti klubokba, mások halásztak, ezúttal szokásuktól eltérően nem a zavarosban. A hordószónokok nem léptek fel kedvenc hordójukra híveik előtt szervezett népgyűléseken, nem egymást nyársalták fel tekintetükkel, hanem csak egy-egy ártatlan bárányt. A szakszervezetek nem tartottak nagygyűléseket, mert nem kell jobb bérekért küzdeniük, mint más országokban, hiszen nálunk az állami alkalmazottak fizetése anélkül is úgy nő, mint bolondgomba az aranyat érő májusi eső után. A magáncégek dolgozói meg hiába is próbálnának jobbacska béreket kiharcolni. Azért szolidaritásból ők is vidáman fojtották bánatukat alkoholba. Az országos szakszervezetek vezetői, minden harc nélkül, szépen meggazdagodtak, jobb is, ha csendben lapulnak, nem nagyon ugrálnak, mert még rájuk is lecsaphat a korrupcióellenes ügyészség Damoklész-kardja. Ilyen jelentős ünnep környékén, mint május elseje, a tévéadóknak nem marad más hátra, mint eget rengető néphagyományaink, népi sportjaink alkalmi közvetítése és népszerűsítése. Ezért mutatták napokon keresztül, hogy Vama Vechén és Mamaián állt a bál, folyt a sör. A főváros körüli erdőkben, de tömbházak és lerobbant gyár(fal)ak tövében is, valamint a Prahova völgyében, de mindenütt – a tengerparttól Máramarosig – mindenki a pecsenyéjét sütögette és söröcskéjét illogatta. Ezek voltak a legfontosabb események, amelyeket láthattunk. Az alkoholfogyasztásban a világ élvonalába tartozunk az ötödik hellyel, amit az Egészségügyi Világszervezet is elismer hivatalosan jegyzett hárommillió alkoholistánkkal. És amint láttuk a tévéközvetítésekből, az utánpótlással nem lesz probléma, mert az ifjabb generáció tagjai derekasan edzenek, és egy-két átmulatott éjszaka után bátran néztek szembe a tengerből felkelő nappal, illetve holnappal. Hírközlő szerveink a Szent György Napokról nemigen tudósítottak, mert bár itt is ködbe vonta a várost a lacikonyhák füstje, és folyt a sör, bor, pálinka (vagy amit akartok), emellett elég nagy volt a kulturális felhozatal is, amire a tévénéző nem vevő.
A hírtévék meg kihagytak egy nagyon fontos eseményt, amelyen kitűnően lehetett volna csámcsogni. Magas Déva várán egy fiatalember leesett a vár fokáról. Ebből kellett volna egy nagyszerű történetet kanyarítani, mondván, hogy ezért csakis a vár építője, Kőműves Kelemen a hibás, aki a fogyasztóvédelem szerint nem feliratozta annak idején megfelelően a vár használati utasítását románul, és így nem hívta fel a látogatók figyelmét a várfalból fakadó veszélyekre.