Az első félidő nagy részében úgy tűnt, hogy két, cél nélküli csapat bolyong a pályán, mint annak idején tették a ködbe került viking hajók vagy éppen Odüsszeusz Trójából hazafelé tartó hajója. Pedig a címvédő görögöknek kellett volna bizonyítaniuk, hogy nem véletlenül Európa-bajnokok, a svédek pedig, hogy valóban ők a Skandináv-félsziget legjobbjai. Ezzel szemben mindkét csapat azzal volt elfoglalva, hogy altassák egymást, a labdát és minket, nézőket. Ez sikerült is nekik.

Szünet után folytatódott a tessék-lássék labdarúgás, de mintha valamivel elszántabbaknak, céltudatosabbaknak tűntek a svédek. A 49. percben Wilmhelmson emelt az üresen hagyott kapu fölé, aztán Ibrahimovic és Nilsson távoli lövése süvített el a kapu fölött, majd Hansson szinte öngólt fejelt. Hosszú várakozás után végre megszületett a gól. A 68. percben egy jobb oldali svéd támadás bontakozott ki, Ibrahimovic Larssonnal kényszerítőzött, majd a visszakapott labdát futtából bődületes erővel a kapu jobb oldalába bombázta. 0—1. Négy perccel később Ljungberget szöktették, ő meg is indult Nikopolidisz kapuja felé, majd a tizenegyes pont tájékáról lőtt, a kifutó kapust találta el, akiről a labda Larsson elé került, az ő lábán megpattant, s magas ívben a kapu felé szállt, ott pedig két védő, a kapus és Hansson kezdett csatába, győzött a svéd, lábáról a gólvonalon túlra gurult a labda. 0—2. Még hátravolt tizennyolc perc. Elegendő idő az egyenlítésre, vagy akár a győzelem megszerzésére is. Hiányzott viszont az akarat, a ,,görögtűz". Marad a 0—2. S a végkövetkeztetés: megérdemelten győztek a vikingek.