A búcsúpénz elmaradásának behajtása végett Jean Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke meghívatta magát vacsorára az angol miniszterelnök asszonnyal Londonba Anglia ki- vagy lelépésének feltételeiről tárgyalni. Az ünnepi vacsorán némi nézeteltérések miatt, ha a levesestál nem is, de a bili, az kiborult. Az EB-elnök kutyául érezhette magát a pénzkérés utáni kikosarazás miatt, és sértődötten nyilatkozta: „Százszor szkeptikusabb vagyok, mint amilyen voltam.” Próbálta ő magyarázni Maykának, hogy a kilépési ceremónia komplex tárgyalásokat igényel, és ezért szemléltetőeszközként magával vitte Horvátország felvételének és a Kanadával kötendő szabadkereskedelmi egyezség több száz oldalas aktáit. Ezek hét kilót nyomtak, de a May-usi virágszál nem hatódott meg, és nála mindez semmit sem nyomott a latban. Anglia valahogy úgy képzelné, hogy az ott letelepedett európai munkavállalók jogait nem biztosítja, az unió szabályai rá ugyan nem kötelezőek, de az európai piac és a vámszabályzatok előnyeit élvezni szeretné. A sikertelen randevúról később Jun­cker olasz hallgatói előtt bosszúból nem angolul, hanem francia nyelven számolt be, mondván, hogy az angol már nem lesz olyan fontos nyelv az unióban. Azt is próbálta ezzel sugallni, hogy a britek angolos távozásával a franciák szerepe megnő, ezért nehogy az újonnan megválasztott elnöknek a brexit után eszébe jusson a frexit, a franciák lelépése.
A britek különben megharagudtak Iohannis elnökünkre is, mert ő a múlt szombati uniós csúcs utáni sajtótájékoztatón helyszűke miatt továbbtolta maga előtt a brit zászlót. A rosszindulatúbbak már rögtön meg is állapították, hogy el akarta lopni. Jól is tette, ha továbbtolta. Megérdemelték volna, hogy teljesen eltávolítsa, ha nem akarnak fizetni az unió közös kasszájába, amiből mi is részesülnénk.
Románia tíz éve tagja az uniónak, és mi akkor (akár mint most) a változásokban reménykedtünk. Bíztunk például az egészségügyi rendszer átalakulásában, ami be is következett. A szisztémából rengeteg orvos és egészségügyi alkalmazott eltávozott, ezáltal javítva más uniós országok betegellátását. Az oktatás is változott, az abból felszabadult munkaerő is mehet, mert a gyerekek már leginkább más országokban születnek, ezért itthon nem marad elég nevelhető csemete. Reménykedtünk a politikai osztály változásában, és ez részben meg is történt. Vannak politikusok, akik kiöregedtek vagy jobblétre szenderültek, mások börtönbe kerültek, és helyükbe még többen, vadonatújak jöttek. De az egyszerű polgárok lehetőségei is sokat változtak az elmúlt tíz év alatt. Személyi igazolvánnyal, könnyen utazhatunk az unió tagországaiban. (Míg ismét nem vezetik be a határellenőrzést.) Az uniós előírások következtében sokat javultak az életkörülmények, különösen az állatoké. De az emberek sem panaszkodhatnak, mert ma már bárkinek lehet olcsó, Nyugaton kiszuperált, ócska autója. Őket az vigasztalhatja, hogy rossz útjainkon kár lenne jó autóval furikázni. Nagyszerű eredményeink vannak az infrastruktúra-fejlesztési tervek készítésében, és nőttek reményeink, hogy bár utódaink utódai jó utakon közlekednek majd. Évente többször is átadunk egy-egy rövid autópálya-szakaszt, majd visszabontjuk és újra átadjuk, mint a Szeben és Szászsebes közötti sztráda egy részét. A fő, hogy menjen a munka. Vezetőink előregondolkodnak, -terveznek, és ha ilyen iramban haladunk, még az is előfordulhat, hogy az elkövetkező száz, százötven évben Romániát át fogja szelni bár egy autópálya egyik határától a másikig, sőt, jobb esetben még az is megtörténhet, hogy Bukarest és Brassó között épül egy gyorsforgalmi út, és átadják a vidombáki repülőteret.