A törvényt ismét Jarív Levin turisztikai miniszter, a Likud politikusa terjesztette elő az izraeli parlament, a kneszet törvény-előkészítő bizottságában, amely egyhangúlag elfogadta az indítványt. A törvényjavaslat az alaptörvények sorába emelné Izraelnek a zsidó nép nemzetállamaként történő meghatározását, és kimondja, hogy minden izraeli törvényt ennek az elvnek megfelelően kell értelmezni. Ellenzői szerint az indítvány hátrányosan megkülönbözteti az országban élő arabokat, csorbítja az arab kisebbség, a lakosság mintegy ötödének jogait. Elsősorban azt nehezményezik, hogy míg jelenleg mind a héber, mind az arab egyformán hivatalos állami nyelvnek számít, addig az új törvény elfogadása esetén csak a hébert tekintik majd nemzeti nyelvnek, és az arab „különleges állami státuszt” kap, amelynek keretében az azt beszélőknek joguk lesz ezen a nyelven is igénybe venni a közszolgáltatásokat.
A törvényjavaslat többek közt meghatározza az állami jelképeket (nemzeti himnusz, zászló, ikonok), Jeruzsálemet fővárosként, a hébert hivatalos nyelvként, leszögezi a zsidók visszatérésének jogát, definiálja a zsidó diaszpórával való kapcsolatot, a héber naptárat és a szent helyeket.
A javaslatot még több szavazáson kell jóváhagyni a kneszetben, hogy törvénnyé váljék, ám Mose Kahlón pénzügyminiszter, a Kulánu (Mindannyian) centrista párt vezetőjének ellenállásába ütközhet. A törvényjavaslat elfogadását már négy évvel ezelőtt is tervezték a jobboldali pártok egy radikálisabb és egy mérsékeltebb formában is, de törvénnyé változtatása elbukott a centrista pártok ellenkezése miatt az akkori jobboldali-centrista kormánykoalícióban.