A francia politikai életbe meteoritként betört fiatal politikus elnökké választását a francia sajtó egyszerre fogadta lelkesedéssel és kétkedéssel, miután a 2017-es elnökválasztási kampányban összekeveredtek a politikai megújulás iránti igény jelei és a franciák erős aggodalmai és félelmei.
Valamennyi napilap figyelmeztet az Emmanuel Macron előtt álló azonnali kihívásokra.
A Les Échos úgy látja, hogy „régóta nem tettük egymás mellé azt a két szót, hogy Franciaország mosolyog. A nagyon nagy támogatottsággal megválasztott Emmanuel Macronnal az elégedetlen Franciaország feltartóztatta a populista végzetet, amely meghódítani látszik az egész nyugati világot. A fiatalságot, a megújulást, Európát, a reformot választotta. Azt mondta, hogy még lehet hinni benne. Az Élysée-palota fiatal tanácsosának látványos felemelkedése – miután sikerült kijátszania a hagyományos politikai világot, majd elkerülte az undorító kampány csapdáit – egy egyelőre még leragadt ország számára az újjászületés ígéretét hordozza.”
A liberális L’Opinion a megválasztott elnök különleges pályafutására és kvalitásaira hívta fel a figyelmet. „Nincs mögötte politikai párt, többség, ismert politikus, intézményi támogatottság. Sem helyi beágyazottság, történelmi támogatás és tapasztalat. De képessége van a sorsát irányítani és úgy megragadni a szerencséjét, ahogy azt ritkán látni. Az első kihívás számára az, hogy kihasználja azt a lendületet, amelyet az urnákban kapott ahhoz, hogy valódi parlamenti alapokat hozzon létre és stabil szavazói bázist alakítson ki.”
A baloldali Libération megkönnyebbült. A főszerkesztő, Laurent Joffrin először gratulált Emmanuel Macronnak a kétharmados többségéhez: „Az utolsó csatában a köztársaság győzött. Az intolerancia pártja által törékennyé vált, széttöredezett Franciaország azt mondta az idegengyűlölőknek, hogy még ha erősek, fenyegetőek és aktívak is maradnak, nem kérnek belőlük.” Ugyanakkor a főszerkesztő arra is felhívta a figyelmet, hogy Emmanuel Macron számára a neheze még hátravan: „a legnagyobb kihívás az árok lépésről lépésre történő betemetése lesz, amely a boldog Franciaországot választja el a dühös Franciaországtól, a jól élők Franciaországát a leszakadt Franciaországtól”.
A konzervatív Le Figaro az új elnök választási eredményének törékenységére hívta fel a figyelmet. „Ne ámítsuk magunkat, Macron Franciaországa, ez a pozitív, dinamikus, reformpárti, Európára nyitott Franciaország igenis létezik és boldog. De csak a franciák negyedét képviseli. Két másik negyed (a Le Pen- és a Mélenchon-tábor, amelyhez hozzászámolhatjuk a szocialista Hamon híveit) viszont radikálisan ellenséges azokkal az értékekkel, amelyeket megtestesít.” A lap szerint ezért Macronnak „már most sincs kegyelmi ideje”, s nehéz lesz a nemzetgyűlési választást megnyernie.
A balliberális Le Monde szerint is viszonylagos Macron sikere, miután „a franciák egy jelentős része nem rá szavazott, hanem a szélsőjobboldal ellen”, s ezzel magyarázható az alacsony részvétel és az érvénytelenül leadott szavazatok magas aránya. Emmanuel Macron olyan államfő lesz, akinek „a legitimitását feltehetően a leggyorsabban meg fogják kérdőjelezni” – írta a Le Monde.