Mi, háromszékiek mindannyian ugyanabba a nagy családba tartozunk, amelyet hitünk szerint nem lehet befogadóbban, bizalmasabban megnevezni, mint hogy „Mi vagyunk!” Régi gyökerű vagy újabb keletű háromszékiségünkkel, de növekvő mértékű, egyszerre aggódó és kritikus felelősségérzetünkkel is, hiszen fogyasztói hűségünkkel fokozott odafigyelésre késztethetjük termelőinket, szolgáltatóinkat is.
Bokor Zoltán, a MultiNr Kft. tulajdonos-ügyvezetője Sepsiszentgyörgy egyik olyan vállalkozója, aki többnyire karakteres véleményt formál a régióról, a városról, annak jelenéről-jövőjéről, ugyanakkor nyilvánosságra is hozza meglátásait. Huszonhárom évvel ezelőtt alapított vállalkozása Románia egyik legnagyobb kreatív reklámanyag cége, amely – a cégvezető megfogalmazása szerint – nem kész termékpalettával jelentkezik a piacon, hanem megrendelésre készít egyedi termékeket. Partnerei között világszerte ismert multicégek és a különleges arculati elemeket fontosnak tartó kisebb cégek egyaránt szerepelnek. Bár termékei túlnyomó részét nem a háromszéki piacon értékesíti, vállalkozását háromszékinek tartja. „Mindenekelőtt azért, mert cégemet itt jegyeztem be, első pillanattól és folyamatosan itt tevékenykedünk, itt adózunk és hetven helyi alkalmazottnak igyekszünk tisztességes megélhetést biztosítani – indokolja. – Úgy gondolom, ez utóbbi a legfontosabb szempont, ami igazából háromszékivé avat egy céget. Minden elismerésem azoké a vállalkozóké, akik egy életen át kétkezi munkával hoznak létre értékeket, termékeket, amelyből képesek eltartani családjukat, de tevékenységük csak korlátozott mértékben képes olyan társadalmi folyamatokat gerjeszteni, amelyek a helyi identitástudat építését hatékonyan tudják segíteni.”
A Háromszéki Közösségi Alapítvány Mi vagyunk elnevezésű tudatformáló kezdeményezésének egyik támogatója szerint roppant fontos lenne átértékelni azt a kizárólagosságot, miszerint csak az számít helyi megvalósításnak, ami kizárólag helyi alapanyagokból készül helyi forgalmazásra. Az ilyen termékek köre nagyon szűk, és szinte kizárólag az élelmiszeriparra, azon belül is a kézművestermékekre korlátozódik. Napjainkban a kérdés sokkal életszerűbb megközelítése a kreativitás, a szellemi hozzáadott érték, illetve a minél több helyi alkalmazott foglalkoztatásának figyelembevétele. Ha ilyen irányba bővítjük a kört, már jóval kedvezőbb és reálisabb a kép, hiszen olyan szolgáltatók is felkerülnek – joggal! – a listára, mint az építőanyag-forgalmazók, az autókkal kapcsolatos különböző szolgáltatások biztosítói, a nyomdaiparban vagy az informatikai szektorban tevékenykedők.
Cégvezetőként fontosnak tartja alkalmazottai körében is népszerűsíteni ezeket a szempontokat. Mindenekelőtt azonban a személyes példát, a civil kiállás és érdekérvényesítés ösztönzését tekinti a tudati átalakítás leghatékonyabb eszközének. Kevésbé tartja előrevivőnek, ha önmagában a helyi termékek minőségtől és ártól független előnyben részesítését hangsúlyozzuk, az ugyanis szembe megy a megkérdőjelezhetetlen vásárlói magatartással. A vállalkozások beágyazottságának, háromszéki identitásának tudatosítása – ebben nagyon fontos a környezetünkben lévő emberek elsődleges foglalkoztatása – viszont csupa olyan tudati tényezővé válhat, amelyek a későbbi választásainkat is jó irányban befolyásolhatják.
Bokor Zoltán egyetért azzal, hogy a többség ma még „Mi közöm nekem ehhez?” vállrándítás fázisánál tart, de mindennél fontosabbnak gondolja, hogy minél hamarabb eljussanak a „Honnan jön, merre tart?” gondolatkezdeményig. És akkor már mindannyian jó úton vagyunk, olyan felfedezések várnak ránk, amelyek nemcsak kíváncsiságunkat elégíthetik ki, hanem a valahová tartozás érzéscsíráját is elültethetik bennünk.
