Kedden délután a városháza gyűléstermében újságírók jelenlétében került sor Sepsiszentgyörgy két polgármesterjelöltjének vitájára. Az ott elhangzottak szerkesztett változatát közöljük az alábbiakban, terjedelmi okokból az újságírói kérdésekre adott feleletek nélkül. Antal Árpád és Csinta Samu az előre rögzített szabályok szerint hat témakörben fejette ki álláspontját, majd válaszolt egy-egy egymásnak feltett kérdésre.
Ki miért indult a választásokon?
A. Á.: Bukarestben dolgozom három és fél éve, az erdélyi magyarság legfiatalabb képviselője vagyok. Úgy gondolom, hogy tizennyolc év után a sepsiszentgyörgyiek többsége rendszerváltásra készül, és úgy véli, Sepsiszentgyörgynek olyan polgármesterre van szüksége, aki tudja, mit jelent munkahelyet teremteni, aki itt adózik, aki egyetem után visszatért ebbe a városba. A megyei önkormányzatnál, majd parlamenti tevékenységem során a közigazgatási, területrendezési és környezetvédelmi bizottságban dolgozva megismertem azokat a törvényeket, melyek a közigazgatást működtethetik. Meggyőződésem, hogy olyan embert akarnak a sepsiszentgyörgyiek, akinek a szakmai tapasztalata és a kapcsolathálózata versenyképessé tudja tenni Sepsiszentgyörgyöt. Én azt tanultam a szüleimtől, a tanáraimtól, a tanító nénimtől, hogy magyarként kétszer többet kell tanulni, kétszer többet kell dolgozni az érvényesüléshez. Szeretem ezt a várost, és ennek a városnak az érdekében szeretnék dolgozni az elkövetkező négy évben.
Cs. S.: Ennek az elmúlt tizennyolc esztendőben fájdalmas alapjáraton tartott városnak mindenféleképpen teljes változásra, változtatásra van szüksége, és én ebben a szellemben fogadtam el az MPP felkérését, amelyet nagyon sok sepsiszentgyörgyi telefonhívása, üzenete, biztatása erősített meg. Igazából nem is volt kérdés, hogy vállalnom kell-e nekem ezt a feladatot — egyfajta sorsszerűségnek tekintem, és úgy gondolom, hogy mivel egész életemben a szülővárosom iránti feltétlen figyelem és odaadás szellemében éltem, ezért ezt a fajta kihívást nem volt, nincs jogom visszautasítani. Úgy gondolom, hogy Sepsiszentgyörgy polgárai igen megszenvedték nem csak a kommunizmus ötven esztendejét, de az elmúlt bő másfél évtizedet is, önbecsülésük egész alacsony szintre csökkent. Kreativitásukat visszafojtották, azt a fajta önbecsülést, ami egy város közösségének az erejét adja, a minimálisra csökkentette az eddigi kurzus. Édesanyám, édesapám a legjobb kampányfőnökeim voltak: egész életem során az emberek iránti feltétlen tiszteletre tanítottak, és én ezt a tanítást megfogadva most a sepsiszentgyörgyiek előtt azt mondom, szolgálatra jelentkezem, és nagyon remélem, hogy mindannyian értékelik, illetve támogatják ezt a vállalásomat.
Gazdasági fejlesztés
Cs. S.: Sepsiszentgyörgy gazdasági életére már tettem egy rövid utalást, amikor azt mondtam, hogy fájdalmas alapjáraton tartották. A városvezetés kiismerhetetlen vagy legalábbis csak nagyon szűk kör számára kiismerhető befektetéspolitikájának véget kell vetni, tágra kell nyitni a kapukat a befektetők, a vállalkozók, a Sepsiszentgyörgy iránt érdeklődő üzleti kör előtt. Úgy gondolom, meg kell keresni és meg kell találni azokat az életképes modelleket, amelyek a közvetlen környezetünkben, akár a környező országokban már léteznek és működnek, meg kell spórolnunk magunknak azokat a lépcsőfokokat, amelyeket mások helyettünk már megtettek, és ha ezeket a lépéseket abban a szellemben, hogy okos ember a más kárán tanul, megtesszük, akkor Sepsiszentgyörgy számára az elkövetkező évek mindenféleképpen sikertörténetet fognak jelenteni. Mindenekelőtt azonban a város általános fejlesztési tervét kell kidolgozni, és ennek alapján a gazdasági fejlesztési tervet, amely így együtt képezheti annak a fajta prosperitásnak az előfeltételét, amelyre Sepsiszentgyörgynek szüksége van, amelyet hitem szerint meg fogunk teremteni.
A. Á.: Azt hiszem, erősségem ez a téma, hiszen én is vállalkozó vagyok, ismerem a vállalkozók gondjait. Éppen ezért programom ezen részét úgy neveztem, hogy vállalkozóbarát és kezdeményező önkormányzatot Sepsiszentgyörgynek. Rendkívül fontos, hogy elsősorban a helyi vállalkozók — de nemcsak ők — barátságos környezetben tudjanak építkezni, tudják vállalkozásaikat fejleszteni; mi próbáljuk megkeresni a vállalkozókat, és olyan feltételeket kívánunk teremteni, hogy minél többen jöjjenek, minél több munkahelyet teremtsünk, és ezek a munkahelyek jó életkörülményeket biztosítsanak a sepsiszentgyörgyieknek. Fontosnak tartom a magán- és a közszféra összefogását. Egy konkrét példát is említenék: az önkormányzat magánvállalkozókkal közösen építhet pl. lakóparkokat. Az önkormányzat adja a telket, pályázati pénzből elvégzi a közművesítést, a vállalkozó pedig felépíti a házakat, és a végén a parknak a 30 százalékát az önkormányzat rendelkezésére bocsátja, és ezáltal fiataloknak, rászorulóknak tudunk lakást biztosítani.
Erős szociális hálóra van szükség
A. Á.: Nagyon fontosnak tartom a vállalkozásokat, hiszen ahhoz, hogy a gondoskodó önkormányzat intézményét megteremtsük, erős szociális hálóra van szükség. Tudom azt, hogy az átalakuló társadalomnak nagyon sok társadalmi réteg lett a vesztese, ilyenek pl. a nyugdíjasok, a munkanélküliek vagy akár a fogyatékosok, és nagyon fontos, hogy azon kívül is nyújtsunk valamit, amit az állam biztosít. A 24 órás kampánymaratonom során meglátogattam az éjszakai szállást, az öregotthont, a szociális központot, az anyaotthont. Vannak jó kezdeményezések, azonban nem mindig működnek jól, tehát tovább kell fejlesztenünk ezeket. Minél gazdagabb lesz a város, annál több pénzt tudunk majd fordítani a rászorulókra, alapelvem, hogy nem mindig jó az a megoldás, hogy halat adjunk az embereknek, sokszor talán fontosabb megtanítani őket halászni. Akit meg lehet, azt meg szeretnénk tanítani halászni. Akiket pedig nem lehet, mert olyan helyzetben vannak, azoknak segíteni kell.
Cs. S.: Sepsiszentgyörgy e tekintetben is olyan állapotban van, amin csak javítani lehet, és javítani érdemes. A nyugdíjasok természetesen az MPP számára is igen-igen fontos célcsoportot jelentenek. Olyan emberekről van szó, akiknek tapasztalatuk, a munkában eltöltött éveik olyan értéket jelentenek, amit egy erős városgazdálkodásnak ki kell, sőt, fel kell használnia. Annál is inkább, mert ez az az embercsoport, ez az a korosztály, amely hosszú aktív időn keresztül hasznosnak érezte magát a társadalom számára. Ennek a csoportnak a partnerségét szeretnénk megszerezni. Ehhez természetesen az önkormányzatnak adnia is kell, éspedig afféle egészségmegőrző, betegségmegelőző rendszert, illetve az esetleges betegségek utáni otthoni kezelési rendszert, ami ma Sepsiszentgyörgyön... maradjunk annyiban, hogy sántikál, de semmiképpen sem rendszerbe állítva működik. Ennek elősegítésére rendezni kell minél sürgősebben a rendelők magánosításának kérdését éppen azért, hogy ebben a csoportban is partnerre találjon az önkormányzat; azért, hogy a szociális hálót, a gondoskodási rendszert hosszú távon és perspektivikusan is biztosítani lehessen a városgazdálkodás részéről.
Hazavonzani a fiatalokat
Cs. S.: Mivel az ifjúság valamennyi település, így természetesen a polgári Sepsiszentgyörgy jövőjét is jelenti, kiemelt figyelmet érdemelnek a fiatalok. Nos, a gazdasági-egzisztenciális vonzerő biztosítása mellett a fiatalok számára meg kívánjuk teremteni azt a komfortérzetet, amely egyfajta nosztalgikus hatásként pluszvonzást gyakorol a tanulás céljából vagy más okokból eltávozóknak. A fiatalok a sepsiszentgyörgyi önkormányzattól elsősorban pályakövetést és egzisztenciateremtési gondolkodást várhatnak el, és erre számíthatnak. Fiatal szakemberbázis létrehozását tervezzük. Igyekszünk odafigyelni a középiskolát elvégzőkre, illetve az ő továbbtanulási terveikre, egyetemistáink nyári programjaink révén álladó odafigyelést, gondoskodást fognak tapasztalni, és arra törekszünk, hogy a végzős egyetemisták Sepsiszentgyörgyön kapják az első állásajánlatot. Ennek szellemében természetesen rendkívül fontosnak tartjuk a szórakozási lehetőségek bővítését, a közösségi terek biztosítását és ezeknek tartalommal való megtöltését. Beszélhetünk a több szórakozóhely, állandó klubok, mozi, nyári mozi létrehozásáról, illetve arról, hogy új játszóterek létrehozásával, a meglévők folyamatos karbantartásával a kisgyerekeket, illetve szüleiket is arról a gondoskodásról győzzük meg, amelyet az MPP városgazdaként kíván gyakorolni.
A. Á.: A kampány során Budapesten és Kolozsváron találkoztam sepsiszentgyörgyi diákokkal, fiatalokkal, és elindítottam a Gyere haza című programot. Készítettünk egy tanulmányt. Ebből az derül ki, hogy a sepsiszentgyörgyi diákok mindössze 43 százaléka tér vissza városunkba az egyetem elvégzése után, és láthattuk, hogy a humán erőforrás minősége miatt, sajnos, a központi régióban Brassó és Szeben sokkal több forrást hívott le az EU-tól, mint Kovászna megye. Ezt csak úgy tudjuk visszafordítani, ha a fiataljainkat hazahozzuk. Azt hiszem, én magam jó példa vagyok arra, hogy itthon és fiatalként lehet érvényesülni, de programomba foglaltam évi száz parcella kiosztását fiataloknak házépítésre, 250 négyzetméteres közművesített telkekről beszélek. Ezenkívül az év elején lépett érvénybe az a törvény, amelyet a parlamentben fogadtunk el, és amely előírja, hogy a 18—35 év közötti fiataloknak, amennyiben házat építenek, az állam 20 százalékos támogatást biztosít. Borbély László miniszter úrral Sepsiszentgyörgyön beszéltük át és néztük meg a fiataloknak épülő tömbházakat, ezeket megpróbáljuk azoknak biztosítani, akiknek nincs lehetőségük házat építeni.
Bővülő oktatás
A. Á.: Rendkívül fontosnak tartom az egyetemi karok bővítését és megerősítését. Egyetemi oktató is vagyok, tudom, milyen gondok vannak, tudom azt, hogy rendkívül nehéz egy fiatal egyetemi oktatónak megélnie abból a fizetésből, amit jelen pillanatban az egyetem számára biztosítani tud, ezért pl. a Stúdium Alapítvánnyal közösen nyolc szolgálati lakást fogunk építeni orvosoknak, színészeknek és egyetemi oktatóknak. De biztosítani fogjuk az egyetemi campusnak az építését, elkezdtük, sokat lobbiztunk az érdekében, és fontosnak tartom, hogy minél hamarabb befejezzük. Tudom azt, hogy a középiskolás tanároknak Sepsiszentgyörgyön problémáik vannak, pl. az ajándékjegyekkel. Szeretném, hogy tudják az oktatók: egy kiszámítható önkormányzattal lesz dolguk, amely minden évben elmondja, hány ajándékjegyet fog nekik biztosítani, és az iskolák fogják eldönteni, mikor adják át azokat.
Cs. S.: Szeretnék olyan oktatási városstratégiát megalkotni, amely véget vet a munkanélküli diplomások termelésének. Szeretném visszaadni a műszaki oktatás presztízsét, hiszen a kommunista évtizedek által elsősorban megítélésében lezüllesztett műszaki oktatás a közvélemény számára ma is az iskolázottság alját jelenti. Célunk folyamatosan leépíteni ezeket az előítéleteket és vonzóvá tenni a szakemberképzést a diákok és a szülők számára. Ugyanakkor szélesíteni kívánjuk a sepsiszentgyörgyi felsőfokú oktatási kínálatot is. Ide kívánjuk vonzani a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem néhány, elsősorban nemcsak műszaki képzést nyújtó szakát. Partnerséget szeretnénk az iskolákkal, hiszen a minőségi oktatás és a hasznos tudás megszerzésének biztosítása minden oktatási szinten elsődleges. Szeretnénk megszüntetni azt a fajta csendőrpertu viszonyt, ami eddig az önkormányzat, illetve az oktatási intézmények vezetői között létezett.
Lépések az autonómia felé
Cs. S.: Az autonómia az MPP egyik elsődleges célkitűzése: mindjárt jelöltségem nyilvánosságra hozása után kijelentettem, hogy az első tanácsülések egyikén — a harmadik tűnik a legalkalmasabbnak — határozattervezetet szeretnék a tanács elé terjeszteni az autonómia ügyében kiírandó népszavazásra. Nagyon remélem, hogy az immár ismert összetételű sepsiszentgyörgyi városi tanács támogatni fogja ezt a javaslatot, és határozat lesz belőle. Aztán hogy mi lesz a további sorsa, az természetesen még egy-két tényezőn múlik, viszont egyértelműsíteni szeretnénk ezt a fajta elkötelezettségünket és ezt a fajta tervünket, amely megítélésem szerint Székelyföld jövőjét egyedül alkalmas biztosítani. Mi az autonómiát nem táblaállításokkal kívánjuk megvalósítani, és a táblaállításokat sem konjunkturális módon, hogy éppen hol akadt egy-két szabad négyzetméter, még akkor is, ha ember nem jár arra. Ez a fajta autonómiakonceptus, úgy gondolom, nemcsak sértő, nem csak nihilizálja ezt a szent ügyet, hanem a Székelyföld szerves részét képező Barcaság, gyakorlatilag Apáca, Ürmös megtagadását és eltaszítását is jelenti ama táblaállítás által, amelyet egyetlen kampányfogásként az RMDSZ megvalósított Apáca és Nagyajta határában.
A. Á.: Mindenki tudja, hogy nem az a politikus vagyok, aki kampányban beszél az autonómiáról, önkormányzati kampányban nyilván kevesebbet is kell beszélnünk róla, bár rendkívül fontos. Én az európai autonóm régiók többségébe ellátogattam, Baszkföldtől Dél-Tirolig, Katalóniától Korzikáig, és az ott szerzett tapasztalatokat nem csak itthon, Székelyföldön, hanem Bukarestben is, a románokkal is megpróbáltam megosztani. Vállaltam az autonómia ügyét, még akkor is, ha időnként konfrontálódni kellett akár szervezeten belül, de főként a román többséggel. Elmentem Koszovóba, nem is egyszer, hanem háromszor, végig követtem az eseményeket, és azt hiszem, büszkén mondhatjuk, hogy az RMDSZ az Amerikai Egyesült Államok és Albánia előtt elismerte Koszovót. Fel szeretném idézni azt a parlamenti vitát, amely Koszovó függetlensége után alakult ki Bukarestben, és ahol több mint négyszáz román parlamenti képviselő kiabálva, fütyülve fogadta az erdélyi magyar képviselet szavazását, amikor mi csak harmincan szavaztunk Koszovó elismerése mellett. Még az albán kisebbség képviselője sem mert akkor szembemenni a román többséggel. Ezt azért akarom hangsúlyozni, mert teljesen más megélni a magyarságot itt, Székelyföldön vagy szórványban, és teljesen más Bukarestben. Ahhoz, hogy el tudjuk érni az autonómiát, nagyon fontos, hogy okos, értelmes munkamegosztást hozzunk létre az erdélyi magyar szervezetek, a civil társadalom, az erdélyi magyar értelmiség között.
Egymás vallatása
Cs. S.: Kedves Árpád, arra szeretnék egyértelmű választ kapni, korrektnek tartod-e, hogy mikor elindult a kampány, és polgármesterjelöltként elkezdted a tevékenységedet, nem mondtál le a parlamenti képviselői mandátumodról, illetve azokról a vállalkozásokról szeretnélek kérdezni, amelyeket jelenleg is működtetsz Tamás Sándor megyeitanács-elnökkel együtt. Úgy ítéljük meg, hogy egy közszerepre készülő és közszerephez jutó közéleti személyiség nem lenne ildomos, hogy hasonló magángazdasági tevékenységeket folytasson. Éppen azért, mert fennáll a gyanú — ne mondjam, hogy veszély —, hogy eme gazdasági összefonódások által Háromszékből egyfajta Háromszék Kft. lesz.
A. Á.: Kedves Samu, köszönöm rosszindulatú kérdésedet. Nagyon jól tudod, hogy parlamenti tevékenységem előtt vállalkozó voltam. Azt is tudod, hogy nagyon sokat dolgoztam, hiszen szüleim egyszerű emberek, és nem ők adták az útravalót, hanem azt a vagyont, amivel jelen pillanatban rendelkezem, magam szereztem meg nagyon sok munkával, idő- és energiaráfordítással. Nem volt és nincs olyan vállalkozásom, amely kormányzat- vagy önkormányzatfüggő lenne. Nem volt, nincs és nem lesz olyan vállalkozásom, amely szerződéseket kötött, köt vagy fog kötni kormányzattal vagy önkormányzattal. Tamás Sándor megyeitanács-elnökkel közösen van két cégünk, úgy neveztük az egyiket, Antal és Tamás Kft., éppen azért, mert nem kívántunk elbújni a sepsiszentgyörgyiek, a háromszékiek, a székelyföldiek elől. Egy panziót működtetünk, ami messzemenően nem kormányzat- és önkormányzatfüggő. Az a tény, hogy Tamás Sándorral van közös vállalkozásunk, azt jelzi, jól együtt tudtunk működni, és ez a tény garancia is arra, hogy Sepsiszentgyörgy és Kovászna megye nyerni fog ebből az együttműködésből. Hogy miért nem mondtam le a képviselői mandátumomról? Azért, mert nem szükséges lemondani a képviselői mandátumról polgármesterjelöltként. Miután megnyerem a polgármesteri tisztséget, utána le fogok mondani. Kampány alatt végig elvégeztem a képviselői munkámat, Bukarestben és itthon egyaránt.
Én betartom a szabályt, és csak egy kérdést teszek fel: tizenöt évvel vagy idősebb, mint én. Mit tettél az elmúlt tizennyolc évben Sepsiszentgyörgyért?
Cs. S.: Köszönöm a jóindulatú kérdést. Ha nagyon messziről akarnék indulni, azt mondanám, hogy igyekeztem készülni arra a pillanatra, amikor Sepsiszentgyörgyön esetleg közéleti szerephez juthatok, amikor igenis nemcsak a partvonalról nézhetem azt, hogy mi történik a városban, hanem tevékenyen hozzá is járulhatok a város alakulásához, illetve a döntéshozatalhoz. Természetesen, értem én a kérdést, értem én a dolog mögöttesét, valóban, az elmúlt tizennyolc esztendőnek a nagyobb részét külföldön töltöttem. Éppen annak a szellemnek a jegyében, amit te is nagyon sokszor felvetettél, hogy menjenek el a fiatalok, tanuljanak, szerezzenek tapasztalatot, aztán jöjjenek haza, és hasznosítsák itthon. Nos, én kb. ezt az utasítást fogadtam meg, így visszamenőleg ezt tettem. Megtanultam egy mesterséget, az elmúlt öt esztendőben egy ötven-hatvan fős csapatnak a napi munkáját irányítottam, nem magányos farkasként dolgoztam a magam területén, hanem olyan aktivitást fejtettem ki, ahol igenis egy apparátusnak, egy rendszernek a működtetése volt az elsődleges feladatom. Úgy gondolom, hogy ezáltal is felkészültem bizonyos fokig arra a feladatra, amire most vállalkozom, és amire nagyon remélem, hogy a választók majd feljogosítanak. Ha ennél konkrétabb dolgokat vársz: 2002-ben pl. szembesítettem Sepsiszentgyörgyöt azzal, hogy milyen is egy igazi közösségi érzés, lásd a ferencvárosi kézilabdás lányok sepsiszentgyörgyi vendégszereplését, amikor a sportcsarnokban annyi ember volt, mint soha korábban, és amikor véget ért a kézilabdaünnep, akkor elhangzott a szurkolói kórus, hogy Csinta Samu polgármester. Hát most itt a pillanat, hogy valóra váltsák.
Lejegyezte: DEMETER J. ILDIKÓ, FARKAS RÉKA, VÁRY O. PÉTER
