Farcádi Botond
Elég gyakran hallani olyan véleményeket, miszerint egyik jelölt sem jobb a másiknál, mindegyik csak a maga hasznát nézi, egyikük sem törődik a várossal, jobb, ha el sem megyünk szavazni, tán még az is el van intézve, nekem aztán ne magyarázd, jól tudom én... És elég sokan vannak, akik mindezeket az érveket el is fogadják, sőt, terjesztik, emiatt pedig eszük ágában sincs szavazni.
Bizonyos szempontból talán igazuk is van: kiábrándultak, nem erre számítottak, úgy érzik, szavazatukkal semmin nem tudnak változtatni, marad minden a régiben, ha voksolnak, ha nem. Ráadásul jelenlegi vezetőink többsége bizony nem éppen hitelességéről, munkaszeretetéről, a közösség érdekeinek előtérbe helyezéséről vált híressé, így igazán nem lehet kárhoztatni a csalódottakat.
Ennek ellenére, a változás immár tény: Sepsiszentgyörgynek 16 év után új polgármestere lesz Csinta Samu vagy Antal Árpád személyében. Az elmúlt hetek során részletesen beszámoltunk a jelöltek kampányáról, ismertettük elképzeléseiket, városfejlesztési programjaikat, de olvasóink a sárdobálásról is tájékozódhattak, a kölcsönös vádaskodásra, a másik fél lejáratására is bőven akadt példa, egyesek pedig tisztességtelen eszközöktől sem riadtak vissza a győzelem reményében.
Egyelőre tehát mind a változás, mind a választás lehetősége adott, csak élnünk kell vele. És közben nem szabad elfelejtenünk, hogy a vasárnapi választások nem Csinta Samu és Antal Árpád, nem a Magyar Polgári Párt és az RMDSZ, nem Szász Jenő és Markó Béla csatájáról, hanem városunkról szólnak. Arról a térről, amelyet szeretnénk tisztának, szépnek, rendezettnek, fejlődőnek, befogadónak látni, amelyben szeretnénk otthon érezni magunkat.
De ez nem csak választott vezetőinken, hanem rajtunk is múlik. A vasárnapi szavazás a számonkérés lehetőségét is jelenti. Ha másért nem, hát azért voksoljunk, hogy a következő négy évben majd nyugodt lelkiismerettel kérjük számon az elhangzott ígéreteket.
