Apafi Mihály, Erdély fejedelme, a Magyar Királyság részeinek ura és a székelyek ispánja 1679. május 26-án Gyulafehérváron kiadott oklevelével nemesi rangra emelte kisbaconi Benkő Mihályt, a sepsiszentgyörgyi iskola iskolamesterét, Sepsiszék bíróját, általa fivéreit, Istvánt és Pált, valamint leszármazottaikat, és címert adományozott nekik. A dokumentumot a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrzi.
A 79 cm szélességű és 54 cm magasságú pergamenre írt armálisban az adományosok neve a következőképpen jelenik meg: Michael Benkő de Kis Baczon, testvérei Stephanus és Paulus Benkő de Kis Baczon, az adományozó Michael Apafi néven szerepel, és a fejedelem aláírása is ebben az alakban látható a lap bal alsó sarkában. A jobb alsó sarokban az ellenjegyző aláírása nagyon elmosódott. A levéltár munkatársai szerint Bethlen János kancellár neve silabizálható ki, ám hozzáteszik, ez érdekes, mert akkor már halott volt. Valóban, jó egy évvel korábban, 1678. február 13-án hunyt el Nagyszebenben. Kancellárként Joannes Betlen Cancellar aláírással látta el a dokumentumokat.
A címer leírása a következő: Álló égszínkék katonai pajzs, melynek talpát, avagy alapját friss zöld gyep foglalja el, melyen egy szűz méltóképpen felöltözve áll, meztelen jobbjával tekerőző kígyót, bal kezével egy galambot tartani látszik. A pajzs fölött nyílt katonasisak, melyet ékkövekkel és igazgyöngyökkel díszített királyi korona fed, és amelyből az előbbihez mindenben hasonló szűz emelkedik ki, de akit a következő jelmondat különböztet meg: „Legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok”. A sisak csúcsából egyik oldalon kék és sárga, a másikon vörös és fehér szalagok folynak le vagy omlanak alá, és igen szépen díszítik a pajzs széleit.
Első pillantásra észrevehető, hogy a címerrajz nem a fejedelmi kancellária megszokott terméke. A címert nem helyezték címerszőnyegbe. A sisak sem méretében, sem alakjába nem illeszkedik a kor címerrajzainak sorába, jóval későbbi kor nem kancelláriai stílusát mutatja. A sisakkorona sem a megszokott levélkorona, hanem a későbbi kor nemesi rangkoronájáház hasonló, ám csúcsaiban gyöngyök helyett rubinokkal díszített változat. A sisak csúcsából aláomló sisaktakaró helyett csupán a pajzsot övező, oda nem illő girlandokat festettek. A lány ruhája későbbi kort idéz meg. Hiba, hogy a rajzoló a leíráshoz képest az oldalakat felcserélte. A szövegben az szerepel, hogy a szűz jobbjával kígyót, baljával galambot tart, a rajzon ez fordítva jelenik meg. Továbbá a festő nem tüntette fel a leírásban szereplő jelmondatot, melyet Máté evangéliuma 16. részének 10. verséből idéztek. Szakember számára világos, hogy a címert utólag festették rá a nemeslevélre.
A címerrajz hiányosságait összevetve az ellenjegyzés helyén levő elmosódott aláírással felmerülhet a dokumentum hamisságának gondolata. Az látszik, hogy a nemeslevelet függőpecséttel megerősítették, a pergamenen látható négy lyuk ezt jelzi, a pecsét valószínűleg elveszett. Maga a rajz nélküli armális eredetinek tűnik. A címerleírás mindig előnyt élvez a rajzhoz képest, hiszen az része a hivatalos szövegnek, a rajzot annak alapján készíti a kancelláriai festő – amikor ezt igénylik. Hisz a címerfestésért külön illeték járt, ám annak kifizetését nem minden megnemesített engedhette meg magának. A legtöbb címerfestmény nélküli nemeslevél épp Apafi Mihály kancelláriájából került ki.
SZEKERES ATTILA ISTVÁN heraldikus
