Farkas Réka
Eredményei mutatkoznak az RMDSZ néhány éve erőteljesebbé váló külpolitikájának, nemcsak az európai, amerikai illetékesek figyelmét sikerült az erdélyi magyarság jogsérelmeire irányítaniuk, de működésbe lendítették a román külügyminisztériumot is. No, nem a felmerülő gondokra igyekeznek megoldást találni, hanem az RMDSZ-t, a magyarság követeléseit akarják hitelteleníteni, próbálják ellehetetleníteni az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) e hét második felében Kolozsváron szervezett kongresszusát.
Minderről Kelemen Hunor szövetségi elnök beszélt a zilahi kongresszuson. Mint fogalmazott, a román külügy „azt a nem titkolt célt követi, hogy törekvéseinket elakassza, bennünket szerte a világban rossz fényben tüntessen fel”. Teszi ezt az az intézmény, amelyik egyébként ugyancsak hallgatag, a nagyhatalmak előtti hajbókolásban merül ki tevékenysége, de lám, azonnal „nagyon gyors üzemmódba kapcsol, amikor rólunk, magyarokról van szó”. Most a FUEN-kongresszus kapcsán a meghívottakat akarják lebeszélni a részvételről, felszólalásról, úgy tűnik, minden követ megmozgatnak, hogy Kolozsvár három napig ne lehessen az európai nemzetiségek fővárosa.
Mindeközben a kongresszuson nem győzték körüludvarolni az RMDSZ-t a román hatalom legmagasabb rangú képviselői. Iohannis államfő modernségét, eredményességét méltatta, az országprojekt kidolgozásában számít rájuk, a miniszterelnök a stabilitás tényezőjének nevezte, Liviu Dragnea, a nagyobbik kormánypárt elnöke, aki személyesen is megjelent az eseményen, az együttműködés szálait fonná még szorosabbra, akár koalíciós erősségűre. Nehéz elképzelni, hogy a külügyminisztérium akcióiról ne lenne tudomásuk, ilyen körülmények között pedig egyenesen cinikus Dragnea ama intése, miszerint, ha folytatják a megosztó stratégiákat, „sérülhet a román–magyar bizalom”.
Politikai beszámolójában Kelemen Hunor megfogalmazta azt is, mit tenne, ha külpolitikai vezető lenne. „Először is nem hazudnám tele a fél világot és nem állítanék valótlanságot arról, hogy mi a helyzet a magyar kisebbséggel. Nem próbálnám elakasztani azokat a törekvéseket, amelyek európai bevett és elismert gyakorlatot ajánlanak Románia számára. Sőt, partner lennék kezdeményezéseikben...” Hát igen, valahonnan innen kezdődhetne ama bizalom felépítése.
Románia vezetői nem győzik hangsúlyozni, mily példásan megoldották a kisebbségek helyzetét. Hogy valami sántít, mostani akciójukból is kitetszik. Túl nagy igyekezettel próbálják akadályozni, hogy külföldre is eljussanak sérelmeink. A megosztó stratégiát pedig mindig a hatalom, a többség gyakorolhatja, a kisebbségnek marad a védekezés. Amíg ezt nem hajlandóak belátni, a román--magyar bizalom nem sérülhet, mert egyáltalán nem is létezik.
