Nem újságírók, többségében háziasszonyok és hobbiszakácsok az Erdély ízvilágát népszerűsítő, a Corvin-lapcsaládhoz tartozó kiadványok szerkesztői, mindannyian saját elképzeléseiket, egyéniségüket adják receptjeikhez, így válik színessé, egyedivé az Erdélyi Konyha és a többi hozzá tartozó gasztronómiai lap minden száma – állítják.
Bár a szombat délelőtti közönségtalálkozó igen szűk körűre sikerült a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében, mégsem szegte a lap szerkesztőinek lelkesedését, György Ottilia (Csíkszereda), Kiss Éva (Brassó) és Török Zoltán (Gyergyószentmiklós) részletes betekintést nyújtott az Erdélyi Konyha történetébe. Öt gasztroblogger segítségével 2009 decemberében jelent meg a lap, „érdekes kihívás volt” – fogalmazott a kezdetekről a 2011 májusa óta főszerkesztői teendőket ellátó György Ottilia, aki végzettségét tekintve közgazdász. Kiemelte, elsősorban hobbiból készítik mindannyian ételeiket, amelyeket maguk fotóznak otthonaikban, saját terítéssel, dekorációval – ettől egyedi a lap. Gasztronómiai kiadványaik arra összpontosítanak, hogy a hagyományos ízvilágú fogások könnyen beszerezhető alapanyagokból készüljenek, de figyelnek arra is, hogy legyenek újabb irányvonalú receptjeik is, a rovatokban pedig a különleges hozzávalók felhasználására világítanak rá.
Az Erdélyi Konyhával párhuzamosan több kisebb lap is indult, a ma elérhető Konyhatündér az olvasmányosabb receptek gyűjteménye, a Főzőiskola kezdőknek készül részletes illusztrációkkal, míg a Finom falatokban rejtvényt is fűztek a receptekhez. Nagyon sikeres a három éve Bucătăria ardelenească néven megjelent román nyelvű kiadványuk, ez a legnagyobb példányszámban nyomtatott lap – ismertette György Ottilia. Mint mondta, az Erdélyi Konyha példányszáma az indulás óta megkétszereződött, jelenleg tízezer példányt terjesztenek Romániában, és hat éve ugyanennyit Magyarországon is. Évente megjelenő kiadványuk a Kalendárium, amelynek következő számán már dolgoznak, a jövő évi 365 recept a gyorsaság és egyszerűség jegyében születik. Emellett évente két-három könyvet adnak ki, az újabb, várhatóan ősszel megjelenő kötet a palacsintákra összpontosít.
A családtagok részéről gyakran kap megfontolandó javaslatokat, férje pedig támogatta az Erdélyi Konyha csapatához történő csatlakozást, akárcsak ötletei megvalósítását – erről már Kiss Éva beszélt, aki négy gyermek édesanyjaként igyekszik élményt teremteni az étkezésekből. Mosolyogva idézte fel, gyermekei gyakran kérdezik, mielőtt fogyasztanak egy-egy fogásból: „anya, ezt fotóztad, lehet már enni?”
Tizenhárom hölgy mellett egyedüli férfiként a Tamási Áron Színház aligazgatója, Török Zoltán bővíti a csapatot, aki ugyan közgazdász, számítástechnikus, de hangulatírásokkal, tárcanovellákkal gazdagítja az Erdélyi Konyhát. Hat éve a csapat tagja, azóta kétszáz tárcanovellát írt, bár állítja, néha nagyon nehéz témát találnia.
Az Erdélyi Konyha az évek során sokat fejlődött, az Erdély különböző városaiban élő szerkesztők elképzelései, ízvilága, munkája révén pedig sokszínű, népszerű kiadvány lett, amelyről György Ottilia úgy fogalmazott, szeretik ezt a munkát. A folytatásra pedig Sepsiszentgyörgyön is kaptak biztatást.