Olyan puszipartit rendezett, hogy azt a melegek is megirigyelhették volna. Az összes találkapartnere közül mégiscsak a volt elnököt, Băsescut szereti legjobban, mert neki fejét két kezébe fogva úgy homlokon csókolta, mint kezdő poétát múzsája. A szenátus elnöke, Tăriceanu, aki még egy hónappal ezelőtt Brüsszelt „a Magas Porta”-ként emlegette, most hirtelen száznyolcvan fokos  pálforduláson ment át, és a porta vezetőinek nagy támogatójaként pózolt. De a híres pártvezér, a drága Dragnea úr is, aki a februári tüntetéseken még Brüsszel lázító szándékát látta megnyilvánulni, most már odanyalt Junckernek, teljes tiszteletéről biztosítva őt.
Egy napilapban adott interjújában az EB-elnök sok szép dolgot felemlegetett Románia unióban töltött tíz esztendejéről, olyasmit, amit bizony illene tudnunk. Többek közt kaptunk 26 milliárd eurót, aminek hozadékát mi, földi halandók sajnos, nem nagyon látjuk. A hozzá nem értőknek ilyenszerű összeg úgy jön ki, ha összeadja a bűnüldöző szervek által felderített korrupciós ügyekben ellopott pénzeket. Hogy egy bennfentesre hivatkozzak: az EU olyan, mint a Fennvaló. Amit ad, azt adja, csak éppen nem teszi a tarisznyádba. Pedig mi azt szeretnénk, mert bizony sokszor a lehetséges összegeket le kellene hívjuk, de nem vagyunk képesek rá. Jobb is lenne, ha nem pénzt, hanem helyette kész beruházásokat adnának át nekünk. (Csak zárójelben, amit nem mondott Juncker úr: kétmilliárd euró felhasználatlanul maradt, és így elveszett. Felvételünk tíz éve óta annyi autópályát építettünk, mint a most három éve belépett Horvátország.) Azt is mondta az elnök úr, hogy nálunk a minimálbér 2008 óta a duplájára nőtt, az EU kohéziós politikája következményeként 3000 kisvállalkozót támogattak, 51 ezer új munkahely keletkezett. Azt nem említette, hogy hány vállalkozás zárt be, és hányan mentek külföldre dolgozni. Ilyenkor, miként a dal is mondja: „Csak a szépre emlékezem”.
 Felvetődött a kétsebességes Európa számunkra kedvezőtlen volta, és az is, hogy ráadásul nekünk az az érzésünk, mintha másodosztályú állampolgárként kezelnének. Juncker megnyugtatott – és kihúzhatjuk magunkat –, mert igenis, első osztályú polgárai vagyunk Európának.
      A román parlament két házának plénumán szintén mondott sok szépet s jót nekünk. Mire kétszer lehullanak a falevelek, és Románia 2019-ben átveszi az EU tanácsának elnökségét, mi is a schengeni övezet része leszünk. Mert szerinte Románia „megérdemli”, mint női bőr a kényeztetést. Jelenleg ugyan nem utazhatunk belső határellenőrzés nélkül úgy, mint a többi schengeni uniós ország, de Juncker úr megmondta, hogy ő egyértelműen támogat ebben is.
 A kétsebességes Európa kapcsán aztán azt fejtegette, hogy a különféle sebességű Európa még mindig jobb, mint a sebesség nélküli vagy az egy helyben topogó. Pedig mi mindig azt szerettük volna, és most is azt szeretnénk, ha utolérnénk Európát. Ez csak úgy lenne lehetséges számunkra, ha megállna, de ezt a többi európai országnak nem akaródzik tudomásul venni, így soha az (büdös) életben nem fogjuk utolérni a többieket. Úgy látszik, – bár erősen szeret minket – a kedvünkért még Juncker sem akarja (vagy meri)  befékezni és megállítani őket, pedig mi még azt is megérdemelnénk. 
 Az említett parlamenti ülésen Kelemen Hunor is hozzászólt. Üdvözölte, hogy az EB zöld jelzést adott a Minority Safepack elnevezésű kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezésnek. Szerinte Európa alapértékei közé tartozik az etnikai, vallási és nyelvi sokszínűség, amit meg kell szilárdítani. Erre nem reagált különösképpen Juncker úr, de bizonyosan mélyen egyetért vele, és az unió meg is fogja teremteni ezt a sokszínűséget, mégpedig más etnikumú és vallású bevándorlók európai befogadása által.