Farcádi Botond
Ha nem készült volna fénykép róla, és ha a tegnap készített fotók pár óra alatt nem járták volna be a világhálót, egyszóval ha nem látnánk, talán el sem hinnénk: tegnaptól háromnyelvű helységnévtábla köszönti a Kolozsvárra utazókat. Hogy ezeket egyelőre csak a város Nagyvárad felőli bejáratánál helyezték ki, illetve hogy afféle csatolt áruként a román, a magyar és a német mellé a Napoca megnevezést legitimálni hivatott latin felirat is került, mindettől egyelőre tekintsünk el, még ha ez utóbbi korántsem jelentéktelen. S bár alapvetően szomorú, hogy 2017-ben a normalitást ünnepelnünk kell, most mégis örüljünk, mert van okunk rá.
Azért például, mert e három- vagy inkább négynyelvű felirat mégiscsak óriási elmozdulás azokhoz az időkhöz képest, amikor a Gheorghe Funar magyargyűlölő polgármester irányítása alatt – a kilencvenes évektől a kétezres évek közepéig – még a padokat is piros-sárga-kékre festették, a városvezetési elvvé avanzsált nacionalizmus pedig erőteljesen rányomta bélyegét a magyar–román kapcsolatokra, nyomasztó közhangulatot teremtve és gátat vetve Kolozsvár gazdasági fejlődésének. Örülhetünk a transzilvanista szellemiséghez méltó többnyelvűségnek olyan tekintetben is, hogy nem politikai alku, hanem civil kiállás eredménye az. Nem múlékony, pártpolitikai konjunktúra függvénye tehát, nem kell „cserébe” adni semmit senkinek: az ügy iránt elkötelezett magyar és román kolozsvári polgárok mutatták meg, miként lehet kreatívan, elkötelezetten, tapodtat sem meghátrálva eredményeket elérni folyamatos ellenszélben is. Kellettek ehhez látványos mozgalmi eszközök, figyelemfelkeltő megmozdulások, nemzetközi fórumoknak címzett petíciók – olyan eszközök tehát, amelyek révén nyomást gyakorolhattak a kolozsvári városvezetésre. És az sem mellékes, hogy a többnyelvű feliratokért indított kezdeményezés meglapozottságát törvényszéki ítélet mondja ki. Lám, az oly sokat bírált romániai igazságszolgáltatási fórumokon is születhetnek számunkra kedvező ítéletek, még ha „magyar ügyekben” egyelőre ritka is az ilyen – elég e tekintetben a regionális jelképeink, székely zászló kitűzése, a Községháza-táblák kihelyezése, a többnyelvű feliratok ellen indított hadjárat során született bírósági döntésekre gondolni.
De éppen azért, mert jogküzdelmünk során mozgásterünk láthatóan szűkül, a normalitástól pedig mindinkább távolodunk, becsüljük meg az apró győzelmeket, és merítsünk erőt azokból. A Cluj-Napoca mellett tegnaptól helyet kapó Klausenburg, Kolozsvár feliratok üzenete számunkra elsősorban az, hogy a jogérvényesítést nem szabad kizárólag a politikumra bízni vagy hárítani: a civil szféra, a civil mozgalmak ereje korántsem lebecsülendő, együttműködéssel, okos munkamegosztással, határozott kiállással érvényt lehet szerezni jogainknak.
