Diderot-effektusnak hívják azt, amikor egy új birtokolt tárgy elindít egy fogyasztási spirált, amely újabb és újabb dolgok megvásárlását eredményezi. Így olyan tárgyak birtokába kerülünk, amelyekre az első tárgy megvásárlása előtt egyáltalán nem volt szükségünk ahhoz, hogy elégedettek legyünk életünkkel.
Hogy miért Denis Diderot híres francia filozófusról nevezték el a jelenséget? Íme, a történet: Diderot egész életében szegénységben élt, mígnem 1765-ben minden megváltozott. A lánya férjhez készült menni, és az 52 éves atya ráeszmélt arra, hogy hozománya kérdéses. Elismert filozófus volt már akkoriban, így Nagy Katalin orosz cárnő úgy döntött, felvásárolja könyvtárát 1000 líráért. A hozomány kérdése megoldódni látszott, sőt, a pénz a szükségesnél jóval több volt, így filozófusunk úgy döntött, vásárol magának egy drága, mutatós karmazsin köpönyeget. Ekkor kezdődtek a problémák. Diderot a magasröptű gondolatok világából az anyagiasság földjére tévedt. A vörös köpeny nem illett az egyszerű, régi, kopott szobához, a kopott tárgyakhoz: „az egység, a koordináltság és a szépség megszűnt” körülötte. Diderot úgy döntött, visszaállítja az egyensúlyt: a köpönyeghez vásárolt színpompás szőnyeget, marokkói bőrfotelt és mahagóni íróasztalt... Filozófusunk akkor vette észre magát, amikor ráeszmélt, hogy nemcsak a hozomány veszett el ismét, de adósságba is verte magát.
Íme, egy mai példa is: miután egy újabb autót vásárolunk (ami akár indokolt is lehet), rájövünk, hogy ebbe már menő navigációs rendszert is be lehet építeni, és milyen jól fog kinézni ezzel a színnel a sötétített ablak. De, ha már van sötétített ablak, hogy néznek ki ezek a kopott névtelen abroncsok? A vadiúj Michelin-abroncshoz azonban új felni is dukál, nem? Az autó szép, a pénztárca üres – máris rajtunk a Diderot-effektus. Vagy: új ruhát vásárolunk, és veszünk hozzá cipőt és fülbevalót is; elkezdünk valamilyen divatos edzésre járni, és máris megvesszük az edzőkesztyűt, az otthoni súlyokat, a táplálékkiegészítőket stb.; vásárolunk egy új kanapét, és az egész nappalit újratervezzük.
Az élet, az ösztöneink és a fogyasztói társadalom is abba az irányba visz minket, hogy halmozzunk, gyűjtsünk, gyarapodjunk. A tapasztalat viszont egyre csak azt mutatja, hogy ez nem eredményez boldogságot, éppen ellenkezőleg.
Ez a jelenség arra tanít meg minket, hogy az életünkbe folyamatosan be akarnak törni az új tárgyak, és a halmozás, birtoklás, gyűjtés helyett el kell kezdenünk arra összpontosítani, ami valóban fontos.
Néhány ötlet a Diderot-effektus „kivédésére”:
– Iratkozzunk le a hírlevelekről, ne vigyük be az utcáról a promóciós/akciós újságokat, szabaduljunk meg a digitális lomtól is.
– Nem kell mindig újratervezni a ruhatárat vagy a nappalit. Vásároljunk olyan dolgokat, amelyek illenek a már meglévőkhöz.
– Szabjunk határokat. Például karácsony előtt állapodjunk meg a barátokkal és a családdal, hogy egy bizonyos összegen felül nem költünk ajándékokra.
– Küzdjük le a birtoklási vágyat. Ismerjük fel, hogy sosem lesz elég. Egy ördögi körben vagyunk, amelyből csak akkor tudunk kiszabadulni, ha felismerjük: mindegyik anyagi cél, mindegyik tárgyi beteljesülés pillanatnyi elégedettséget és hosszú távú elégedetlenséget szül.
Zárjuk Diderot szavaival: „Engedd, hogy az én hibáim téged tanítsanak. A nincstelenségnek megvan a maga szabadsága, a gazdagságnak megvan a saját akadálya.”
(Forrás: http://jamesclear.com)
