Id. JÁGER ÁRPÁD, Felsőrákos. A jelen nemcsak egy pillanat, hanem a múltból induló áramlás, ami a jövő felé sodor. Mindennapjaink történéseinek hatását olykor hosszú távon is érezzük, különösen kisebbségi sorban.
Már az elnevezés is zavaró: miért vagyunk mi kisebbség, kinél vagyunk kisebbek? Minden nemzetnek neve van, tiszteljük meg azzal, hogy használjuk... Mostanában sokat hallani arról, hogy közeledik Románia centenáriuma, és ez aggodalmakat kelt egyesekben. De egyebet nem kell kérni a magyarok számára, csak amit a gyulafehérvári nyilatkozatban megígértek. Sajnos, az RMDSZ negyed százada csak a megfelelő időpontot várja a követelések benyújtására, az anyanyelv használatára jogosító törvényeket pedig ott sem igen alkalmazzák, ahol lehetne: a helyi önkormányzatokban. És hol van ilyenkor az SZNT, a Néppárt? Hát, uraim, jó, hogy nem hátrálunk, de sajnos előre sem haladunk...
CS. I., Sepsiszentgyörgy. A Gyöngyvirág utca még nincs leaszfaltozva, de már megnyitották a forgalomnak, és azóta olyan por van a lakásainkban, hogy nem tudunk ablakot nyitni. Az erkélyen levő muskátlikon is vastagon áll a por, alig élnek. Próbáltam a polgármesteri hivatalnál panaszt tenni, de nem jártam sikerrel, azért fordulok az újsághoz. Ha nem tudják leaszfaltozni az utat, zárják le! De ha nincs pénz aszfaltra, miért fogtak neki az útjavításnak? Jön a meleg, és mi csukott ablakkal kell üljünk, mert annyira közel van a tömbház az úttesthez, hogy a szálló por egyenesen a lakásba, asztalunkra, ételünkre rakódik le!