Magam kicsit motyogtam, hogy épp Joci képvisel minket, de miután megnéztem az elődöntőt, gondolatban bocsánatot kértem tőle, hisz egy szív-lélek embert láttam 100 százalékon égni, a nyújtott élmény meg katartikus volt. „Megtisztulásomhoz” Zsuzsi barátném is hozzájárult, aki nagyon egyszerűen értette meg velem a lényeget: A mi magyar Jocikánk olyan, mint a bajnokságot nyert szentgyörgyi kosárlabdacsapatban a színes bőrű és román lányok. Minket, a magyar Sepsiszentgyörgyöt képviselik, ezért drukkolunk nekik. Azért mondom, hogy magyar szentgyörgyieket, mert a bírók, a más városi drukkerek a viselkedésükkel ezt az érzést váltják ki belőlünk, nekik pedig megtanítják a kisebbségi lét „szépségét”.
Nos, a verseny véget ért. A vájt fülű ítészeknél nem futottunk be, de a határon túli magyarok és a lélekben, a tiszta emberben még hívők felröpítették versenyzőnket a 8. helyre. Igen, szívvel és lélekkel teli volt az előadás. „Arra gondoltam, ha haza kell mennem, akkor ne azzal az érzéssel tegyem, hogy hát, ez olyan 70 százalékra sikerült, hanem érezzem, hogy mindent megtettem” – nyilatkozta. Az elődöntőn a színpadra lépést megelőző percekben rabul ejtették az érzelmei. Sírásban tört ki, a könnyek nyomait az utolsó pillanatokban tüntették el az arcáról a sminkesek. Ezután ő és a lányok, Emese és Alexandra kézen fogva együtt imádkoztak. Ezalatt a Március 15. téren összegyűlt rajongók egy emberként, kiabálva és tapsolva szurkoltak a magyar fiúnak és a két lánynak.
„Mérhetetlen boldogság volt hallani, hogy Magyarország továbbjutott, sikerült bejuttatnom az országomat a döntőbe”. Közben Joci a verseny történetében az első roma, aki idáig jutott, ráadásul kifejezetten a saját zenei gyökereit feldolgozó szerzeménnyel. „Örülök, hogy egyike lehettem a döntőben a sokszínűséget képviselő előadóknak, és büszke vagyok arra, hogy a magyar és a roma kultúrából 180 millió tévénéző kaphatott ízelítőt a produkcióm által”. De Joci mást is mondott: „A rosszindulatú embereknek pedig azt üzenem, hogy én bizony velük együtt szeretem Magyarországot! Imádkozom értük minden este, hogy nekik is legyen boldog életük!”
Hát igen. Erről ennyit. De valami még ide kívánkozik, hisz annyi mindent mondanak Magyarországról. Közben meg 19 európai országban gondolták úgy a nézők, hogy az első tízben valók vagyunk, és 14 ország zsűrije szavazott ránk! Vujity Tvrtko is szurkolt Jocinak. „Egy fiú elénekelt egy dalt. Szívéből, lelkéből tette. Hiszem továbbá, hogy minden jóérzésű, szélsőségektől mentesen gondolkodó magyar honfitársam szívből szorít az Eurovízió magyar versenyzőjének, Magyarország büszkeségének!”
Megtettük. S közben megtörtént a másik csoda: egy súlyos beteg, szívátültetésre váró 28 éves pszichológus portugál srác húga, Luísa dalával lazán megnyerte a versenyt. Ő Salvador Sobral, „aki elképesztően ért ahhoz, hogy könnyedén, tele érzelemmel énekeljen, ezzel pedig valósággal magához bilincselje a közönséget.”
Másról szólt volna a „vízió”, de a nézők vették az adást, értették a lélek szavát, és szépen meghekkelték a produkciót. Nagy élvezetünkre.