Volt nagyapónak egy sima szőrű, magas tetejű fekete kalapja. Sokszor meséltek róla. Azt mondták, hogy aki azt a kalapot a fejére teszi, mindent tud. Lám, nagyapó is milyen okos, mindenhez ért: tud olvasni az újságból, szépen szóló fűzfa sípot farag, malmot csinál a papirosból, sőt, azt is meg tudja mondani, hogy hányat mutat az óra.
És mindez a sok tudomány tudjátok-e, hol van?
A nagy fekete kalapban.
Sokszor szerette volna a fejére tenni Pista ezt a mindentudó kalapot, de sohasem adták oda. Azt mondták neki, hogy még nem tud eléggé vigyázni a drága kalapra, majd, ha nagyobb lesz! Pista csodálkozva nézte a nagy fekete kalapot. Néha megesett, hogy a saját fejére álmodta, és ilyenkor annyi mindent tudott, hogy maga is bámult rajta: házat, hajót épített könnyűszerrel, meg tudott számlálni egy zsák diót, sőt, egyszer repülni is tudott a kalappal, mint a madarak.
Egy délután a díványon aludt a nagyapó. Olyan mélyen aludt, hogy arra sem ébredt föl, amikor Pista kinyitotta az ajtót.
A mindentudó kalap a kis asztalon feketéllett, s egy széken ott voltak nagyapó felsőruhái is.
Pistának szikrázott a szeme örömében. Lábujjhegyen osont a kis asztalhoz, és a fejére nyomta a mindentudó kalapot.
A kalap nagy volt. Az egész feje beleszaladt. Legelőször is azt tapasztalta, hogy sötétség van a kalapban, és hogyha a kalap mindent is tud, azt az egyet nem tudja, hogyan kell Pista fülén megállni.
Végre a tarkójára támasztotta a kalapot, és így az arca szabad lett.
– No, lássuk hát, mit tudok? – kérdezte Pista.
Fölvett egy újságot, és olvasni próbált, de nem tudott arról egyebet olvasni, mint amit maga kigondolt.
– Bizonyosan rossz az újság – szólt a gyerek –, nem jól van szerkesztve. Megpróbálta a kártyákat: tud-e belőlük magas tornyot építeni? Az sem sikerült.
– Rossz kártyák – szólt bosszankodva –, nagyapó sokszor mondta úgy kártyázás után, hogy rossz kártyák is vannak a világon. Próbáljunk hát repülni.
Megfogta kezével a kalap szélét, s a két lábát emelgette. Persze, nem tudott repülni egy arasznyit sem.
Pista ekkor gondolkodóba esett: hol lehet a hiba?
– Most már látom – úgymond –, hogy a kalap egymagában nem elég, bizonyosan a többi ruha is kell, hogy mindent tudjon az ember.
Lassan, óvatosan magára vette a nagyapó kabátját, azután felhúzta a cipőjét, és hogy a siker teljes legyen, a görbe végű botot is a kezébe vette.
– No, hát most legelőször is repüljünk, mint a ludak. Hogy bámul majd a nagyapó, ha fölötte fogok röpködni!
Nekiszaladt a repülésnek, mint a ludak szoktak, de ekkor jött csak a váratlan helyzet. Ahogy felrepülhetett volna, megbotlott a nagy cipőkben, és úgy elvágódott, hogy még a tenyerét is odacsapta a padlóhoz. A kalap ropogva gurult el a szobában. A bot nagyot csattant a padlón, és a cipők is leestek a lábáról. Nagyapó fölébredt.
– Mit csinálsz, Pistike? – kérdezte a hason fekvő kis polgártól.
– Mindent akarok tudni – felelte síró hangon.
– Hogyan akarsz te mindent tudni?
– Hát a mindentudó kalappal.
– Jaj, kis barátom – szólt nevetve a nagyapó –, a kalap csak akkor mindentudó, amikor az én fejemen van.
