Az idő sürget, így Petre Daea agrárminiszternek – a törvénykezés sokszoros változtatása és mai bizonytalansága mellett is – nem maradt más hátra, mint „szükségállapotot” hirdetni a legeltetési üzemtervek elkészítésére, és fejvesztés terhe alatt kiszabni a munkát az agráradminisztrációnak, önkormányzatoknak. A kiskapukat sem nyújtó, szigorú fellépés – a sajátos feltétel, mely szerint május 15. után nem tehetők le a kérések, még a napi egyszázalékos megvonás mellett sem – sikerrel járt az agrártámogatási kérések leadásának kampányában, ösztönözte a gazdákat, nem késlekedtek a dokumentumok összeállításával, iktatásával.
Kérdés, mennyire fog sikerülni ez a legeltetési üzemtervek esetében? A munkálat igen nagy volumenű, az aktatologatós bürokrácia mellett – melyet az agáradminisztráció és önkormányzati kör valószínűleg le tud győzni – a kivitelezés sokágú tudományos teendőt is magában foglal. Nem tudni például, hogyan fog eleget tenni a kihívásnak a brassói talajtani hivatal. Eddig leginkább a nagy farmerek és uniós pályázatokra készülő gazdák kérték szolgáltatásaikat – erre vannak berendezkedve.
Honnan lesz szakemberük több tízezer háromszéki parcella felkeresésére, a mintavételre? Hogyan lesz lehetőségük a nagy mennyiségű talajpróba pontos elemzésére? Ezekre a kérdésekre minden bizonnyal az agrártárcánál tudják a választ. Mert ha nem, akkor az egész munkálat csak hiábavaló pénzköltés lesz. Hasból szedett adatokra, összecsapott munkára nem lehet alapozni egy komoly, a gazdák által a termelés javítására használható legeltetési üzemtervet. De ha akarja, a kormány semmit nem sajnálva fogja megmutatni az uniónak: ezt a feladatot is teljesítették!
A gazdálkodók – mivel őket anyagilag nem érinti az egész hűbelebalázs munka – valószínűleg azt mondják majd: nem baj, ha használhatatlan a dokumentáció, fontos, hogy meglegyen a papír, elő lehessen venni, ha kérik a hivatalosságok…