Elsősorban közgazdászoknak szólt, de kívülállók számára is érdekesnek bizonyult Bálint Csaba bankszakember Napernyő vagy esernyő? című előadása, amelyet pénteken este tartott Sepsiszentgyörgyön. A Közgazdász borklub bukaresti meghívottja makrogazdasági kérdésekről beszélt: arról, hogy mire érdemes odafigyelni 2017-ben, milyen irányba és milyen mértékben befolyásolja az európai gazdasági környezet a hazai piacokat, melyek a hazai húzóágazatok jelenleg és melyek a legfontosabb kockázati tényezők a világban és Romániában. A péntek esti találkozó a kultúra, a gazdaság és a bor jegyében zajlott: a jelenlevők bemelegítésként megismerkedtek a Magma kiállítótérrel és a videótörténeti tárlattal, feloldódásként pedig borkóstolón folytatták az alagsori konferenciateremben kialakult élénk eszmecserét. Bálint Csaba sok számmal és grafikonnal illusztrált előadása teljes terjedelmében 80 oldalnyira rúg, az alábbiakban csak rövid összefoglalót közlünk az elhangzottakból.
Amerika, Európa, Kína
A makrogazdasági elemző egyfajta kristálygömböt tart a kezében, amelyből a jövőt kellene megjósolni – így kezdte a nagyváradi születésű közgazdász, akit szakmája vitt Bukarestbe. Elsőként az Amerikai Egyesült Államok gazdaságát mutatta be, amely nagyjából 8–10 évenként visszaesést mutat, és ennek egyik oka, hogy elsődleges motorja a fogyasztás. A 2008-as válságból Amerika viszonylag gyorsan kilábalt, jelenleg „elég egészséges” a növekedés és az infláció is, a munkanélküliség tíz százalékról ötre csökkent, a következő években a beruházások felívelése várható. Kockázati tényezőnek jelenleg Donald Trump és a protekcionista gazdaságpolitika számít.Ha valaki egy tortából nagyobb szeletet kíván kihasítani magának, az a többieknek előnytelen, ahhoz, hogy mindenki jóllakjon, nagyobb tortára van szükség. Ha a növekedés sok éve tart, egyre nő a kockázata a visszaesésnek, és ahol túlhevül a gazdaság, ott nagyobbat is zuhan. Ha lazítanak a gazdaságon (például adócsökkentésekkel), beindul az infláció, lesz beruházás – a döntéshozóknak azonban óvatosan kell bánniuk ezen eszközökkel, mert a hirtelen kamatemelés sokkot okoz. A defláció negatív spirált indít el, ami csökkenő gazdasághoz, magasabb munkanélküliséghez vezet, ezt el kell kerülni.
Európa – pontosabban az eurózóna – gazdasága sokkal lassabban, nehézkesebben reagált a 2008-as válságra, de jelenleg gyorsuló növekedési pályán áll, bár nem éri el a két százalékot. Az euró gyengülése serkentette az exportot, ez lelassul, biztatóan alakul viszont az építőipar és az ingatlanpiac. A munkanélküliség 12 százalékról visszajutott a 2008-as szintre, de ez igen nagy különbségeket mutat: Görögországban 23, Csehországban 2,5 százalékos, Németországban 3,9, de Románia sem áll rosszul 5,5 százalékkal. Kockázatot az európai gazdaságra főként Görögország jelent, amelynek államadóssága belső nemzeti össztermékének (GDP) 177 százalékára rúg, ami már tarthatatlan, de Olaszország, Spanyolország és Portugália is rosszul áll; amikor ez a gazdasági ciklus kifullad, ezek az államok jobban megszenvedik a visszaesést. Az eurózónában nem lehet játszadozni az árfolyamokkal, versenyezni kell, versenyképesnek lenni. Kockázatot jelent az euró erejére a brexit is, valamint a választási eredmények: ahol a szélsőségesek teret nyernek, ott a gazdaság visszahúzódik.
Kína gazdaságában nagyon jelentős változások indultak be, az alapforgatókönyv kedvező, de negatívumok is vannak, a kockázat számottevő. Eddig főként az exportra alapoztak, de mivel ez visszaesett, átálltak a beruházásokra, amihez sok hitel kellett. Közben a munkaerő is megdrágult, emiatt igen nagy adóssága van az államnak és a vállalati szférának is. Ha a vállalati adósság kezd bedőlni, baj lesz – az állam ugyan közbeléphet (krízisben jó lehet a központosított irányítás), de ez rosszul is elsülhet, és a hatás nem áll meg az országhatáron. Az ingatlanpiacon buborék alakulhat ki.
Románia szénája elég zilált
Románia a 2000-es években fogyasztás-orientált növekedésbe lépett, és 2006-ra már túl is hevült a gazdasága. Csak egy szikra kellett hozzá – ez meg is jött Amerikából –, és akkorát zuhant, hogy máig nem jött helyre. Itt volt a legnagyobb visszaesés Európában, és csak nagy áron – a 2010-es áfaemelés és költségvetési megszorítások (bérlevágások) eredményeképpen – sikerült egyenesbe hozni a gazdaságot. Most a növekvő ciklus közepe táján járunk, már túl a csúcsponton: le fog lassulni a gazdasági növekedés, amely ugyan jelenleg a legmagasabb az EU-ban – tavaly 4,5 százalékos volt –, de a kormány lazító intézkedéseinek köszönhető (áfacsökkentés, bérnövelés), és ezek hatása már kifulladt. A fogyasztás megugrik, de egy-két év alatt visszaáll, a költségvetési hiány azonban nagyobb lesz, és ez aggasztó. Volt egy egészséges, ötszázalékos bérnövekedés, ezt a kormány megfejelte a minimálbér és az állami bérek emelésével, adócsökkentésekkel: ettől tavaly nálunk volt a legnagyobb az államháztartási hiány egész Európában, és az idén is így lesz. Románia államadóssága 2008-tól 2016-ig a GDP 15 százalékáról majdnem 40 százalékra dagadt. A román gazdaság nem kiegyensúlyozott, néhány nagy központból jön a pénz: Bukarest és Ilfov, Konstanca, Temes, Kolozs, Brassó, Iaşi megye adja a bevételek bő 50 százalékát, Maros megye a 11., Hargita 28., Kovászna pedig 39. helyezett a rangsorban. A növekedés jórészt a szolgáltatásoktól jön: az IT-szektor átlagon felül teljesít (160 000 ember adja a GDP 5,6 százalékát, mikor a mezőgazdaságban dolgozó milliók a 4 százalékát sem), és a kereskedelem is jól megy. Az ipar lassan növekszik, az áfacsökkentés túl hirtelen jött; kellett a gazdaság kifehérítéséhez, de csak ideig-óráig segít, más eszközöket is be kellene vetni. Romániában például 100 lej áfából csak 60-at tud begyűjteni az állam, ez kevés. Fellendülés az építőiparban mutatkozik, amely sok meredek fel-le görbét tett meg az elmúlt években, lakásokra azonban szükség van, az ingatlanpiaci árak is mennek felfelé. De javult a helyzet: a válság előtt 23 évi keresettel lehetett megvenni egy lakást, ma 8 év az átlag. Mezőgazdaságunk a legrosszabbul teljesít: noha a termőterület nagyságát tekintve az ötödik helyen állunk Európában, terméshozamaink egyike sem éri el az uniós átlagot, némelyik a felét sem; egészében véve is többet importálunk, mint amennyit exportálunk. 2008-ban 100 lejnyi GDP előállításához 14 lej hitelre volt szükség, most nulla körül vagyunk; 100 lej bankbetétre 140 lej hitel jutott, most 80 lejnél tartunk. A munkanélküliségi arány átlaga jó, de ott magasabb, ahol nincs munkahely; ahol van, ott a szakképzett munkaerő hiányzik. Az idei 5,2 százalékos gazdasági növekedés nem reális (valószínűleg 3,6 százalék körül lesz, ez sem rossz), de az infláció, a termelői árak, a kamatok is növekvőben vannak; a továbbiakban sok függ az amerikai, európai, kínai piacok alakulásától, a nyersanyagáraktól. Romániában a kormány hordoz kockázatot: ha túllépjük a 3 százalékos államháztartási hiányt – és ez már az idén megtörténhet –, búcsút vehetünk az uniós alapoktól, pedig ezek jó pénzek, nem generálnak adósságot. Most úgy festünk, mint aki túllépte a sebességet, de nem Mercedesben ülünk, és az útjaink sem olyanok, hogy így hajtsunk...
