Románia nem hajlandó korlátozni állampolgárai szabad mozgását az unióban ― jelentette ki a román államfő a finn elnök asszony előtt a minap, két legyet ütve egy csapásra: minden polgártársa szája íze szerint beszélt, s egyenrangúként kezelte a romákat is ― hiszen mindenki érti, tulajdonképpen őróluk van szó.
A valóságos exodushoz hasonló román kivándorlás a jobb megélhetést keresők hatalmasra dagadt hullámával szép számmal sodort magával ugyanis roma etnikumúakat is, s a hírek szerint e népcsoport tagjai beilleszkedési képtelenségükkel nemcsak a melegebb éghajlatú Spanyolországban és Olaszországban, hanem a hűvösebb északon is gondot jelentenek már. A finn elnök asszony olyasmit kérhetett, hogy jobb lenne valamilyen módon előbb itthon civilizálni, képezni és szakmával ellátni őket, mint egyből elárasztani kéregetőkkel a kontinenst, elvégre ,,a koldulás mégsem tekinthető szakmának". Erre reagált úgy román társa, hogy márpedig tőlünk bárki szabadon elmehet, merthogy mi a korlátlan utazási szabadság hívei lennénk ugyebár. De még ennél is tovább ment, és amit más kisebbség esetében kikért volna magának, a roma integráció internacionalizálását kezdeményezte, lévén hogy ,,a romák az Európai Unió egészének egyik etnikuma" lennének.
Az államfő ezzel egyszerre vallotta be ország-világ előtt, hogy országa képtelen egymaga megbirkózni a feladattal, de egyúttal azt is, az arra fordított erőfeszítés megtételében sem kíván egyedül jeleskedni, amúgy pedig nem bánná, ha a tömeges kivándorlás oldaná meg e gondot véglegesen.
A derék finnek megrökönyödését nem nehéz elképzelnie annak, aki járt e szép és rendbe tett országban. A balkáni cigány koldusok — a maguk felváltva alázatos és agresszív viselkedésével, a csecsemőikkel az utca kövére kiülő asszonyokkal vagy az áldozatra piócaként rátapadó gyerekekkel, a közben háttérben ügyködő férfiakkal — immár olyan gond az északi országban, hogy államfői látogatás témájává válik. Nem árt tisztázni, hogy Finnország a maga cigányproblémáját igenis tudta kezelni. Kereken ötezer fős saját roma kisebbségének tagjaival magam is találkoztam Jyveskyle kies városában, kimondottan festői látványt nyújtottak asszonyaik kék bársonyrokolyáikban, mihez spanyol grandokhoz illő patyolatfehér csipkegallér dukált. A főutcán végigvonuló, autós karavánból kiszálló asszonyok rágógumival, cigarettával, miegyébbel csencseltek, gondolom, a hulladékgyűjtésből is kiveszik részüket. A balkáni cigány stílus rongyos öltözetű, szánalomra utazó durva kéregetőivel és közbiztonságot veszélyeztető kísérőikkel maga lehet a botrány ebben a nyugodt, legendás megbízhatóságáról ismert környezetben, ahol a kiszállított áruért járó pénzt a tanyasi lakosok az útkereszteződésnél hagyhatják, illetve hagyhatták eddig, mert senki illetéktelen nem nyúlt hozzá. Finnország hát nem fogja honorálni a szabad mozgás román bajnokának érdemeit, de nem fogja azt megtenni az unió sem. Az úgy lehet, hárommilliósnál is nagyobb tömeg megindítása a polgári beilleszkedés útján itthon kell hogy megkezdődjék, persze, uniós támogatás ― sok-sok pénz ―, de még több empátia, szociális program kidolgozásával.